REND A SZÓHALMAZBAN

Bemutatkozó dolgozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

E példány másolat, az eredeti nálam van.

 

 

 

 

 

 


 

  Előzetesként néhány gondolat:

 

Elmerenghetünk a’ fölött, hogy mi is a beszéd, hogyan keletkezett, miért olyan, amilyen…

 Megszületünk, édesanyánk és később mások is tanítanak bennünket, majd -úgy negyedik évünkre-, amikor eszmélni kezdünk, már beszélünk. Szüleink, az ő szüleik, és végig a felmenők ugyanígy, öntudatlanul sajátították el e tulajdonságot. Mivel ezen az úton nem sokat tudhatunk meg a nyelv kialakulásáról, fejlődéséről, kutatókra hárult az a feladat, hogy ezt kiderítsék.

   A különféle kutatási eredmények után sok nyitott kérdés marad.

 

 Hogy hogyan alakult ki egyik, vagy másik nyelv, arról nincs irodalom.

 Ezt kutatva érdemes azon az úton elindulnunk, amit maga a nyelv jelöl ki.

Megfigyelhetjük, hogy vannak olyan szavaink, amelyek valamilyen, a természetben előforduló hangot utánoznak le. Leutánozzuk továbbá a saját hangjainkat is, szavakká alakítva.

 E leutánzott hangokból, ha vesszük a fáradságot, és utánaszámolunk, rájöhetünk, hogy nagyon sok van. Több mint háromszáz! És ezek olyanok, amelyek mindenki előtt nyilvánvalóan hangutánzó szavak. Azt is megfigyelhetjük, hogy ezen alapszavak egy része nem megy tovább egy-két leszármaztatott szónál. Ilyenek például az állatok hangjaiból keletkezettek, de mások is. Ugyanakkor olyan is van, amelyből több száz szavunk született. (Pl. a  „buggy”→ bugyog hangból.)   

Mindent egybevetve: ami e dolgozat lényege, s amiért íródott:

 Nyelvünk alapja a hangutánzás! .  450-480 olyan hangforrásra bukkanhatunk, amelyekbõl szavakat alkottunk. A szám azért bizonytalan, mert mindig akadhatunk új szavakra, aztán vannak olyanok  amik szavak is meg nem is, pl. "tyû", "hûha", stb. Illetõleg ma is alkotunk szavakat így.  Ha csak hang is az adott megnyilvánulás, szóként hathat.

(Egy példa hirdetésből, ahol az illető a kocsiját így kínálja: „pöc-röf indul”. Azaz első indításra beüzemel.)

 Szókészletünk olyan láncolatok soraiból tevõdik össze, amely láncok kezdetén a leutánzott hang áll.
Minden szónak helye van, ahová szabály vezérelte.

Ahhoz, hogy szavainkat bele tudjuk helyezni abba a hatalmas mozaikképbe, amelyet az összes hangforrás és családfájuk mutat, néhány dolgot figyelembe kell vennünk.

Tudnunk kell, hogy a szónak mi az eredeti jelentése. Ezt vagy máris tudjuk, vagy meg kell fejtenünk. Ha ez tisztázott, tudnunk kell, hogy mely szóból származik közvetlenül. Ezután a származtatóval ugyanezt, majd újra… amíg el nem jutunk a forrásig.

Keresésük egyszerű:  szótárban keresve válogathatunk. Ami nyilvánvalóan hangutánzó szó, máris följegyezhetjük.

Vannak olyan szavaink, amelyek határozottan egy-egy forrás felé mutatnak. Nevezzük őket úgy:

„belátható, hogy ezek is hangforrások”. (pl. földkaparás hangja: „drrr-trrr”→ dúr-túr, vagy: ajakremegés hangja: „f-f-f-f-…” → fázik, fél.   Stb. stb.

Végül, amikor körülményesebb kibogozni, hogy egy adott szócsoportnak mi a forrása.

Itt a hangforrást a belőlük eredő szavak bokrai mutatják meg.

 

 Ezenközben már csak néhány nyelvi alakulást kell felfedeznünk, amelyek nélkül nem fejthetõ meg a magyar nyelv. Ilyenek a hasonlóságra, az azonosságra vonatkozó kifejezések (és ragok), a belsõ ragozás kialakulása és fejlõdése, és általában is: a ragok. (Szókészletünk jó negyede csupa rag, raghalmaz, olyan szavak, amik elõl lekopott a forrást utánzó hang.)

 Érdekes a számok kialakulása is. (Erről a bevezető végén.)

 

         A nagy kérdés az: a magyar nyelvből, a magyar szókincsből vissza lehet-e keresni az alapokat!?

E munka erre a kérdésre határozott igennel fog felelni.

 

Mi a helyzet másokkal, például az indo-európai nyelvekkel? Ők ugyanígy?

Nekik is vannak hangutánzó szavaik, legtöbbjük azonban nem vezet sehová, önmagukban álló fogalmak. Azt is megfigyelhetjük továbbá, hogy nagyon sok a magyarral egyező, vagy ahhoz hasonlító szó, mely szavak olyan szinten születtek, ahol többszörös a fogalmi és a nyelvfejlődési áttétel. (Ugyanez áll a ragokra is.)

Mint majd látjuk, a magyar nyelv arra is alkalmas, hogy az ő szavaik eredetét is megfejtse.

Tudniilik ugyanabból az ősi nyelvből származnak. (Itt fölmerül az a kérdés, hogy van e a világban valahol egy másik olyan nyelv, amely nem ugyaninnen fejlődött ki?)

  

 

A szókészlet, amit felhasználtam, a Bartal Antal és Veress Ignác által szerkesztett magyar-latin szótár szavain alapszik. (Harmadik, javított kiadás. Pest, kiadta Heckenast Gusztáv 1872. Első kiadása: „Pest, 1864-ki september 1-én.”) E szótár kútforrásai a szerkesztők által megadva, többek között (ezek a latinra vonatkoznak) a következők voltak:

„A magyar nyelv szótára, a magyar tudományos akademia megbízásából készítették Czuczor Gergely és Fogarassy János, Pest 1862.”

„Természettudományi szóhalmaz, összegyűjté stb. Bugát Pál Budán 1843.”

„A magyar nyelv sajátságairól, írta Gyergyai Ferencz Kolozsvártt 1856.”

Ezen kívül egy-két olyan szó, ami ebben nincs, azt innen-onnan tudom, és szülői örökség.

A madárhangokra vonatkozóan: egyrészt saját tapasztalataim, másodszor a számomra kevéssé ismert hangok leírását a Peterson-Monfort-Hollom: Európa madarai c. (Gondolat, Budapest 1977.) könyvből vettem, ahol is  Dr. Tildy Zoltán, aki a magyar viszonyokhoz alkalmazta a művet, előszavában ezt írja: „A madárhangokat érzékeltető hangutánzó szavakat… minden nép a maga nyelvén hallja… Nagy segítséget adott Chernel István múlt sz.-ban lejegyzett, de számunkra ma is eleven és hiteles sok hangutánzó kifejezése.”

 

Néhány alapvetés:

Rövid leszek, csak annyit írok, amennyi e munka megértéséhez szükséges, egyben elegendő is.

Közismert dolgokról nem írok, legfeljebb utalok rájuk.

Mint a természetben minden, a nyelv is lépésről lépésre alakult. Ha nincs hiány: bizonyosság!

   Ha egy lépés kimarad: „talán”. Több esetén: „sejtés”.

Ha a nyelv azt mondja: így volt,  mindent felülbírál. (Történelmet igen, nyelvet nem lehet hazudni.)

Időre nézvést nem próbálkozok meghatározásokkal. Az első szavak valószínűleg több mint százezer évesek, illetőleg a mai napig van hangutánzás.

Csak a szavakat tárgyaljuk, mondatszerkesztési sajátságokról nem lesz szó.

Igyekeztem magyarul írni.

Hogy ne legyen senki pápább a pápánál: Ter. 2/19-20, 3/20.

Érdemben bárki hozzászólhat e munkához, tegye hozzá a maga tudását, mindannyiunk hasznára és örömére.

(Kissé átalakítva a fent említett szótár szerkesztői ajánlata: 

midőn e munkánkat a magyar nyelv   "minden pártolója figyelmébe ajánljuk, azokat egyszersmind tiszteletteljesen felkérni bátorkodunk, hogy az itt-ott...felismert...hibákra bennünket barátságosan figyelmeztetni annál inkább sziveskedjenek, mennél bizonyosabb, hogy csak ezen úton remélhetjük a munka lassankénti tökélesbülését, s hiányainak kijavítását.")

 

Végül:

akit csak egy délutáni kellemes csevely szintjén érdekel a magyar nyelv, ide se szagoljon, mert itt mindenek előtt figyelem kell és türelem, türelem és türelem…….

(összeállítani tízszer annyi kellett)

 

(Úgy vélem, hogy a nyelv felépítése akkor érthetőbb, ha a bevezetőben felállított sorrendben mutatom be.

  Nem biztos, hogy ez a legjobb, lehetséges másképp is.)

 

 

A bevezető után néhány hangforrást és származékaikat fogom bemutatni, igyekezvén a teljességre, de valószínű, hogy lehet még hozzátenni.

(Akár itt is lehet kezdeni az olvasást, vagy bármelyik résznél. Tetszés szerint.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                       Bevezetés, előzetes tudnivalók

                                              Tartalma: a szabályszerűségek.

  1.) A hangforrások bemutatása, a belőlük született alapszavakkal.  5. oldal

  2.) A belső ragozás és következményei.                                         21. oldal

           3.) Az azonosság fogalmainak kifejezései.                                      24. oldal

  4.) A ragok                                                                                        43. oldal

  5.) A létige                                                                                        71. oldal

  6.) A szóképzés sajátosságai.                                                          73. oldal

  7.) A számok                                                                                     81. oldal

 

      ------------------------------------------------------   X   --------------------------------------------------------------

 

    Néhány hangforrás és származékaik                                              86. oldal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                      1.)  A HANGFORRÁSOK

 

Egyfajta nézőpontból a hangok forrását három részre oszthatjuk.

Elsőként az ember hangjai. Ezek többségükben indulataink, hangulataink megnyilvánulásai. Ma is élnek bennünk! Ma is sóhajtozunk, vacogunk, vihogunk, sírunk, reszketünk, stb…

Másodszor az állatok különféle hangjai. Ezek kétféleképpen alkotnak szavakat. Egyik az, amikor az állat a hangjáról van elnevezve, például a kakukk, a bíbic, a cinege, a kis- és nagypóli, a lilikfélék, stb…

Máskor csak az állathang van leutánozva, megnevezve, ilyen a nyihog, bőg, béget, csiripel, kotyog, stb.

És harmadjára az élettelen természet hangjai. Itt, van ami mozog és hangot ad: a szél és a víz. Süvít, fúj, sziszeg, zúg, illetve csobog, locsog, suhog, zuhog, csörgedezik, stb…

Az élettelen tárgyakat a velük kapcsolatos mozgás készteti hangok képzésére. Ha egy kő leesik, koppan. Összeérintkezve súrlódik, dörzsölődik, csiszolódik. A sár rottyos, szotyogó hangot ad, stb…

A mai közfelfogás miatt más szempont szerint kell beosztanunk a hangok forrását, ugyanis ez a munka egyben bizonyítás is. (T.i. abból a szempontból, hogy a hangforrások sokasága mutat egyben a többi,

                                          az ismeretlenek felé is. Nincs más lehetőség ezen kívül.)

                                    

 

a.) nyilvánvaló hangforrások

Ezekről mindenki tudja, hogy szavak keletkeztek belőlük. Például: „á!” -ásít, „buggy” -bugyog, „gő-gő” -gőgicsél, „krep-krep-krep” -kerepel, stb…

 

b.) belátható, hogy ezek is hangforrások: „drrr-trrr” –dúr, túr; „ff!-ff!” –fáj; „hsss!” –hasad; „fsss!” –feslik, foszlik, stb…

 

c.)    a szavak alapján felfedezhető források: „E!-E!” (enni kérő mutogatása saját szája felé)–éhes, eszik; „Hé-hé!” (halkan, kedveskedően) –hízeleg; „höh-phöh” (melegben)–hőség; „ssss…”  (az italban lévő szénsav sistergése) -sör, ser,  stb, stb…

           Lássuk a teljes sort!

     a.)  nyilvánvaló hangforrások

állathangok

először, amikor az állat a hangjáról van elnevezve

madarak                                                 neve

1.      kvakk – vakk  (rekedtes hang)      bakcsó, vakcsóka

2.      biűű – icc   (panaszosan)              bíbic

3.      bő, bő (kéttagú mély bömbölés)    bölömbika

4.      braa – bua (mély rekedt)               batla

5.      ci-ne-ge (ereszkedő dallamú)       cinege

6.      csjekk! – csjakk! (csengő hang)    csóka

7.      csi-í-zi!  (hívó hangja)                     csíz

8.      csip-csip-csip  (pittyegő)                csibe

9.      csilp – csalp, csilp – csalp             csilp-csalp füzike

10.  csi-csi-csirrr (hívóhangja)              csicsörke

11.  csirrr!  (ijedt hangja)                       csirke

12.  kri-kri-kri  (csörgő hang)                csörgőréce

13.  sri-éé, csriéé  (cserregő)                csér

14.  krúú – drúú  (trombitaszerű)           daru

15.  fcs-cs-cscsíí…(fecserésző)            fecske

16.  fszit-fszit-szit   (éneke)                    (sisegő)-füzike

17.  hiu-hiju-viju   (a gácsér hangja)       fütyülőréce

18.  kluipp, gluipp  (fuvolázó)                 gulipán

19.  guitt – huitt                                      guvat

20.  gyurr – gyurr – gyuríí…                   gyurgyalag, gyurgyóka

21.  kre-hre-hre-hre…(rekedtes).           kacagócsér

22.  hrák-hrák-hrák  (harsogó)               haris

23.  hrák – hák – hák! (harsogó)            harkály

24.  hijjű-vijjű-kijjé                                   héja

25.  hijjűű – hijjéé…                                ölyv

26.  hupupu, hupupu….                         huppota (búbosbanka)

27.  ka-csa – ka-csa (gácsérhang)        kacsa

28.  kok – kok – kok…                           kokas, kakas

29.  kukukk! – kakukk!                           kakukk

30.  kuikk-kuikk  (halk)                           kuvik

31.  lili – lilik – lilik  (éles hang)               lilik, liba

32.  lili-gli – glúú                                     lúd

33.  lili-lili – tlilili                                      lile

34.  pu-áááá!!, pváááá! (hangos)          páva

35.  pinty – pinty – pinty ….                   pinty

36.  pitty-pitty-pitty…                              pityer

37.  pitypipitty, pitypalatty                      pitypiritty (fürj)

38.  pó-li, pó-li..                                      póli  (kis~, és nagy~)

39.  psziti – sziti – csini!                         poszáta

40.  r-cccc, r-cccc  (vízszürcsölés)        réce

41.  rri! – rri!....                                       rigó

42.  ss-rrr, cs-rrr!  (cserregő hang)        seregély

43.  sríííí – sríííí   (panaszos)                sirály

44.  siűű-siűű-hiüpp (lágy fütyülés)       süvöltő

45.  szr-csííí, szr-csíí (csikorgás)          szárcsa

46.  szrrrr – szrrrr…(csörgő hang)        szarka

47.  tig-lic, tíge-lic!  (hívó hangja)          tengelic

48.  túúú, trúúú…                                  túzok

49.  uhu, uhu, uhu…                             uhu

50.  vit-vit-víít, vit-vit-víít…                    vöcsök

51.  vrty – varty – vrty…(vartyogása) →  varjú

52.  zse-zse-zse…(hívóhangja)            zsezse

emlősök

53. cin-cin-cin…(vékonyka hang)        cickány

54. gh-rrrrrrr….  (mérges, morgó)       hörcsög

55. hjúúúúú…    (hívó hangja)             hiúz

56. ö! – ö! – ö!.. (párzási időben)        őz

57. nye-éééé…  (csendes hangja)      nyest

58. zerrrrr…    (berregő hang)             zerge

egy kétéltű

59. brek – breka – breka                     béka

halak

60. po – po – po ..(„levegőzik”)           ponty

61. hrrrrrrrr  (a kifogott hal hangja)      harcsa

rovarok

62. dnnnnnn… (tompa búgás)            dongó

63. drrr-zs.zs.zs.zs..(ércesebb)          darázs

64. cin – cin – cin (kerregve)              cincér

65. cserrrrrr…(repülése hangja)         cserebogár

66. m.m.m.m.m…(repülése)               méh

67. nyzs – nyzs – nyzs..(mozgása)    nyüzsög → nyű → nyűvek

68. prűűűcs, tűűűcs…(éles hang)      prücsök, tücsök

69. s.s.s.s.s.s….(repülésük)               sáska

70. szúúúúú…..(fúrja a fát)                 szú

71. zúúúúúúnnny….….(repülése)       szúnyog

72. zs.zs.zs…(rágják a gabonát)        zsizsik

két madár, szárnyuk suhogása után elnevezve

73. sssssss... (emiatt hessentünk!)    sas,  sólyom

 

állathangok kimonva

74. bőg                                                általában : marha, szarvasbika, stb

75. béget                                             juh

76. brekeg                                           béka

77. burukkol                                        galamb

78. brummog                                      medve

79. cincog                                           egér, cickány, cincér

80. cirpel, ciripel                                  tücsök

81. coppog  (vízfelszínen)                   halak

82. csahol                                            kutya

83. csipog                                            madarak

84. csiripel                                           veréb (egyik neve ebből: csuri)

85. csicsereg                                       madarak

86. csuhukol, durukol                          nyírfajd

87. dorombol                                       macska

88. csetteg                                          poszáta, rozsdafarkúak, réti tücsökmadár, stb

89. dörmög                                          medve

90. gágog                                            lúd

91. hápog                                            kacsa

92. huhog                                            bagoly

93. kotyog                                           kotlós

94. kárál                                              tyúk

95. kotkodál, kotkodácsol                    tyúk

96. károg                                             varjú

97. korrog                                            holló

98. kukorékol                                       kakas

99. kehel                                             

100. kuruttyol                                       béka

101. miákol, nyávog                             macska

102. morog                                           kutya, oroszlán, medve, stb.

103. nyerít, nyihog                              

104. iázik                                             szamár

105. nyí, nyifog, nyüszít                      kutya

106. perceg                                         szú

107. pirreg                                           tücsökmadár, ill. néhány rovar

108. pittyeg                                          madarak

109. rrr-pp! → reppen, repül, rebben →  madarak

110. röfög                                             disznó

111. szűűűű, szíííí → szűköl                kutya

112. turbékol                                        galamb

113. ugat                                              kutya

114. vakkant                                         kutya

115. zümmög                                        rovarok

116. hmbzs – hmbzs …→ hemzseg    féregtömeg

117. mekeg                                          kecske

néhány vadászkifejezés

118. barcog                                           dámbika hangja után (párzási időben)

119. burrog                                            fogolycsapat felröppenésének zaja

120. cserreg                                          fogolykakas

121. kerreg                                            mókus, nyest, pele, ill.fogoly, csibéit figyelmezteti

122. dürrög  (burrogó hang)                  madárnász (fácán, daru, fajd, túzok, fogoly)

123. gegerészik, gaggat, béseg            vadludak a magasban húzva felelgetnek egymásnak

124. kaffog                                            róka

125. kakatol                                           fácánkakas

126. lobácsol, lubickol                           réce, fürdik

127. lomotol                                          vaddisznó, túrkálva eszik

128. lucskol                                         szárcsa, fürdik

129. lafatyol, lefetyel                            kutya, stb. iszik

130. mákog                                          mezeinyúl

131. morcog, mörcög                           gímbika, nászidőben

132. nyihog                                           vidra, párzáskor

133. sápog, sápodik                             kisliba

134. viribel                                            réce, vizet szürcsöl

135. perreg                                           rozsdástorkú lappantyú

(Kitérő:

   Az állathangok, - bár így felsorolva egyhangúnak tűnhetnek -, nagyon fontosak!

   Ezek utánzása ugyanis nagyban elősegítette a beszéd kialakulását. Finomodott a nyelv! (a szerv)

   A vadászatban ma is alkalmazott módszer a vad becsalogatása lőtávolon belülre. Az utánzott

   hangnak élethűnek kell lennie, mert a vad azonnal észreveszi a hamis hangot, s ekkor elriad.

   Különféle eszközökkel is lehet a kellő hangot utánozni. Bőgőkürttel csalják be a szarvasbikát, aki a

   vetélytárs hangját véli hallani. Őz-síp: a gida síró hangjára rohan oda az anyaőz, magával hozva a

   bakot is, tudniillik párzási időben vagyunk. A bakot ekkor lövik meg. E hangra még róka, vagy kóbor

   kutya is befuthat. (Akárcsak a mezeinyúl mákogó, vagy síró hangjára is.)

   Szalonkasíppal pisszeghet, récesíppal hápogást utánozhat a vadász. E tárgynak irodalma van.

   A nyelv kialakulásakor, és utána is, évtízezreken át a vadászat volt a fő tevékenység, a gyűjtögetés

   mellett. Az élet függött a sikeres vadászattól.

   Egyes állatok hangjának az utánzásából még szavak is születtek, igen fontosak, alapvetőek!

   Éppen a beszéd kialakulásának kezdetén. (Mint majd látjuk alább.)

 

hangkeltő eszközök

136. bő – bőő – bő…                           bőgő, nagybőgő

137. dobb – dobb – dobb….                dob

138. drrr – drrr – brrr – brr..                  doromb

139. dú – dúú – dúú…                         duda

140. gooooonnng….                            gong  (tányérharang)

141. krep-krep-krep…                          kerep, kereplő, kerepel

142. kutty, kutty, kutty…                       kuttyogató  (harcsa csalogató eszköz)

143. nyeee – nyeee – nyeee…            nyenyere

144. sííííííííí….                                      síp

145. tűűű, tűűű, tűűűűű…                     tülök → tülköl

146. trááá – tráá – ráá…                       trombita

147. túúú – túú – túúú…                       tuba

148. tlili – tlililili…                                  tilinkó

 

 

eszközök, tárgyak hangjai

149. b-rrrrrr…(rezgő hang)                   berreg

150. cafff!      (szakadás)                      cafat

151. cm-cm-cm-cm…..(szopáshang) →  cumi

152. cupp!  (pukkanásszerűen)            cuppan, cuppog

153. cs-rrrrrr-r-r-r…..(zörögve)             csörög, csörren

154. csíííííí – koorrr…                          csikorog, csikar

155. csilinnn!                                        csilingel

156. cs-ssz, cs-ssz, csissz…               csiszol

157. cs-ssz, cs-ssz                               csoszog, csosszan, csusszan, csúszik

158. csühh! – csühh!  (gőzgép)            csühög,  „csühös” (mozdony)

159. csatt!                                             csattan, csattog, csat

160. csett!                                             csetten, csetteg, csettint

161. csapp!                                           csap, csapkod

162. drrr-zs.zs.zs….(tűz hangja)          duruzsol

163. drrzs – drrzs – drrzs…                  dörzs-, dörzsöl, dörgöl

164. dobb!       (tárgy leesése)              dob(-ál), dobban, dobog

165. dübb!                                             dübben, dübög

166. drr-drr-drr-drr…                             darál, dara

167. dönn! – dönn!                                döng, dönget

168. dörrr!    (pl. égzengés)                   dörren, dörög

169. durr!                                               durran, durrog

170. frsz – frsz – frsz…                         fűrész

171. frrrrr-frrrrr-frrrrr…                           fúr

172. ffrrrrrrr – pprrrrrrrr….                      forog, pörög, pereg

173. fr – fr – fr – fr…                              farag

174. gr – gr – gr…                                 gereblye

175. hrs – hrs – hrs..(evéshang)           herseg

176. hrty-hrtty-hrty…                             huruttyol, hártya

177. hh-sssss!                                       hussan

178. hupp!                                             huppan

179. hrsz-hrsz-hrsz..(ebben járva)        haraszt

180. hrzs-hrzs-hrzs…                            horzsol

181. kkrrrsss – kkrrsst – krr-pp…          karistol, karcol, kapar, karom, köröm, stb.

182. kocc!                                              koccan, kocog

183. kopp!                                             koppan, kopog

184. kapp!                                             kapocs, kapcsol

185. katt!                                               kattan, kattog

186. kett!, ketty!                                     ketteg, kettyen, ketyeg

187. mrzs – mrzs – mrzs…                   morzsol, morzsa

188. nnyíííí, nyíííí – korrrr….                 nyílik, nyit, nyikorog

189. ny-sz, nysz, ny-sz, nysz…            nyeszeg, nyoszog

190. patt!                                               pattan, pattog

191. pp-cc!                                            pöccen, pöcköl, pöccint, pedz

192. pp-eeeennnn…..                           peng, penge

193. prrrcccc…..                                    perceg, pereg (pl. homokszemek) → perc (!)

194. pöf-pöf-püf-püf…                           pöfög, püfög

195. puf-puf-puf-puf…                           pufog

196. püff!                                               püffen, püföl

197. puff!                                               puffan, puffog

198. paff! poff!                                       pofoz, pofa

199. pukk!                                              pukkan, pukkad

200. rrreeecccs!                                     reccsen, recseg

201. rrrepp!                                            reped, repesz, repeszt

202. rsz-rsz-rsz-rsz….                            reszel, ráspol  (reszelő, ráspoly)

203. rrobb!                                              robban

204. rob-rob-rob-rob…(paták hangja)    robog

205. rropp!                                              roppan, ropog

206. r-r-r-r-r-r….                                      rezzen, rezeg, remeg, ráz

207. s-s-s-s-s…(fújja a szél)                   sás, susnyás

208. ssss, sssrrr-c…                               sistereg, serceg

209. ss-ka – sska – sika – sika…           sikál, sikár-, sikárol

210. sz-ta – sz-ta…(pofozva)                 szita, szitál

211. sssshhhh!                                       suhog, suhan, zuhan, zuhog

212. sr – sr – ss-r…                                súrol, surran, surrog, súrlódik

213. tapp!                                                tapad, tapaszt

214. z-katt, z-katt, z-katt…(géphang)     zakatol

215. zzzzúúúúúú…..                               zúg, zúdul

216. zzzeeeennnnnn……                       zeng, zendül, zene

217. zökk!                                               zökken, zökög

218. zrr, zz-rrr, zr-zr…                            zörren, zörög, zörej

219. z-z-z-zizizizi….                                zizzen, zizeg

220. zsoooonnnn…                                 zsong

221. zsupp!                                             zsuppsz!, zsuppan, zsuppol

a szél hangjai

222. búúúúúú……                                  búg, búgó (hang), búgás

223. ffff – ffúúúúú – ffffííííí…                   fú, fúj, fütyül, fuvall

224. sss – sssűűűű – sssíííí…,zzúúú.. →  súg, susog, süvít, süvölt, sivít, zúg

225. ssz-sz-sz-sz….                               sziszeg, szél, szellő

226. vvvííííí – vvvíííí…                            vihar

a víz és vizes anyagok hangjai

227. buggy, bugy-buruggy…                  bugyog, bugyborék

228. csepp, csöpp…                               cseppen, csepeg, csöppen, csöpög

229. csobb!                                             csobban, csobog

230. csoooorrr…., csöööörrr…               csorog, csörgedezik, csermely

231. fff-rccs!                                            freccsen, fröccsen, frecseg, fröcsög, fröccs, föcs

232. kotty, klatty…                                  kotyog, klattyog

233. litty – lotty – lötty…                         lityeg, lötyög, löttyen, lottyan

234. loccs! luccs…                                  loccsan, locsog, lucskol, lucskos, lucsog, lubickol

235. mmmmmr-r-r-r-r…                           morog, morajlik

236. paccs!  (ütés vízre)                          pacskol, pocskol, pocsolya, pocséta

237. ppp-zs-zs-zs…                                pezseg, pezsgés, pezsgő

238. rotty – rotty..                                    rottyan, rotyog

239. ssssssssssssss…..                         suhog, zuhog, suhatag, zuhatag

240. szapp! – szapp!....(ruhaütés)          szapul, szapulás

 

ember keltette hangok (ill. állaté is lehet)

241. csm – csm – csm…                        csámcsog, csemcseg

242. fitty!   (síp hangja is)                       fütty, füttyent, fütyül

243. ggrrrrr… (torokhang)                      gargarizál, garat

244. hmbzs – hmbzs – hmbzs…            habzsol, habzsi

245. hrrrr….., hrrrr-ty…                           horkol, hortyog

246. hrrrrr…, hörrrrr…                             hörög, hörgő, hurut

247. hrrr-bb, hrrr-pp…                             hörböl, hörpöl, hörpint

248. hhsss-pp-ccíííí…                             hapci, hapcizik

249. korty – korty…                                 korty, kortyol

250. korrrr…        (gyomorhang)             korog

251. s-köpp!                                            köp, köpköd, köpet

252. ll-hh, llhehh, llhihh…                        lehel, liheg, leheg

253. llohh, llohh…                                   lohol

254. mjsz – mnysz – mjsz…                   majszol

255. ny-mm, nyamm, nyámm…             nyammog, nyámmog

256. pp-hhh!  (fújáshang)                        pehely, pihe

257. pheh – phih – phh – phh…              piheg, pihen

258. púúúú…                                           púzik, púzás

259. prssz-tt!, prssz!, tüssz!                    prüszköl, prüsszent, tüsszent

260. sss-ppcci!                                        puszi

261. pp-kkö!                                            pök, pökdös

262. r-kk, r-kk, r-kk…                              rág

263. sssr-cc!         (köpéshang)               sercint

264. ss – ss – ss…(nehéz légzés)          süllös  (régi szó)

265. sz! sz!  (figyelmeztetően)                sziszeg

266.  ssz!     (fájdalmasan)                     (fel)-szisszen

267. sz-sz-sz…(orrból jövő hang)           szuszog, szusszan, szuszimuszi, szuszma

268. szr-ccs – szr-cs…                            szörcsög, szürcsöl

269. szr-p – szr-p – szr-p…                    szörpöl

270. szrty – szrty – szrty…(sárban)        szotyog, szörtyög, szotyva (sár)

271. ssszííííí, ssszíííí…(tűzélesztés)     szít

272. sz-p, sz-p, sz-p…                            szopik, szopás

273. szipp!                                               szippant

274. sz-p, sz-p…(orr -sz-, csuklással)    szepeg, (meg)-szeppen

275. sz-p, sz-p, szip, szip...(taknyos)      szipog

276. szvííí, szvúúú…(száj a vízen)         szí, színi, szív

277. ssz-ny, ssz-ny…(nyögdécselve)     szunyókál, szunnyad

278. sz – sz – sz…(orr  -sz-)                   szag, szagol, szimat, szimatol

279. sz-sz-sz-sz-sz…(remegéssel)        szeszeg (fél), sziszereg (fázik)

280. ssz, ssz, ssz…(erőlködve)              szuszakol (töm)

281. sz-ty, sz-ty…(orrszívogatás)           szattyú (taknyos)

282..taps! – taps! – taps!...                     taps

283. T – T – T – T…(pl. tollfosztás)        tép

284. tap-tap-tlap-talap-tap…(lépések)    tapos, tapod, talap, talp

285. ticcs – toccs…(járás vízben)           ticseg, tocsog, tócsa → tó

286. titty-totty…(babajárás hangja)         tityeg, totyog

287. v-v-v-v…(reszketve)                        vacog

288. cm-csm-cm…(nedves talajon)        cammog

289. zih-zih-zeh-zih…                             zihál

290. zz-zzz-zz-zz…(taposva)                 zúz, zúzmara, zúzmó

 

emberi hangok

291. ááá-hh…    (fáradtan)                      ásít

292. áááh!  óhh!…(vágyódva))               áhít, óhajt

293. ááá-m…(becsukódó szájjal)           ámul

294. ajh, ajh…(sajnálkozóan)                 ajg → aggó(dik)

295. b-ááá-m…(leeső állal)                     bámul

296. brrr!        (remegve)                         borzong, berzenkedik

297. bbúú-hu-hú…(sírva)                        bú → bús → búsul

298. bbőő-hö-hőő…(sírva)                      bőg, bömböl

299. böff, büff  (gyomor-garat hangja)     böfög, büfög

300. hcs-cs-cs…(összefolyó hangok)     csacsog, cseveg

301. cs-ss! – cs-sst!                                csitít

302. cshukk!                                           csuklik, csuklás

303. d-d-d-d…(beszédhiba)                   dadog

304. d-d-d-d…(fázva)                             didereg

305. drr – drr – drr…(alváshang)            durmol

306. dny-dny-dny…(rest beszéd)           dünnyög

307. dr-dr-dr…     (összefolyóan)           dörmög

308. fff! – fff! – fff!...(kapkodva)              fúl → fullad, fuldoklik

309. gő-gő-gő…(babahang)                   gőgicsél, gagyog

310. hah-hah-heh-heh…                        hahota, heherészik, kacag

311. hröh-hröh-hröh…(hörögve)            röhög, röhej

312. hhááhh! – hhrrááhh!                       hákog, harákol, krákog

313. háá!...háá!  (kiáltás)                        harsog

314. héé!          (megszólítva)                 héka, hékás, hékám

315. hh-sss!   (madárriasztás)                hessent, hesseget

316. h-mm, hümm, hmm…                     hümmög

317. hu-húújjj!   (örömmel)                      hujjog (~at), ujjong

318. húúúú….(elítélően)                         (le)-hurrog

319. jaj!..jájj!..(akaratlanul!)                    jajgat, jajong

320. khö – khö – khö…                          köhög, köhint, kahol, kehel

321. mr-mr-mr-mr…(összefolyóan)        morog, mormog, morgolódik

322. nyekk!   (nyakonütött hangja)         nyekken, nyikkan, nyeklik

323. oáhh!...öehh…                                okádik, öklendezik

324. pity…pity…(sírva)                           pityog, pityereg

325. ps-ps-ps-ps…(súgdolózva)             pusmog

 

 

b.) belátható, hogy ezek is hangforrások

 

1.)  ááhhv!… (undorral ejtve)                                            szava: avas, áporodott

2.) bbsz, bbzz!…(az ajak oldalsó részén, -B- utáni kifújás, többféle indulattal)

                                                                                   szava: bősz, bosszús, bezzeg!

3.) bbűű-hü-hü-hűű!…(síráshang, mint bú)    szava: (bű-önös)® bűnös, bűn (ti. azért sír!)

4.) „bumm!”…(robbanáshang)                                                szava: bomba

5.) „ci-ci-ci-cíícc!”…(hívóhang)                                                  szava: cica

         (az -i- hang a legélesebb, az elkódorgó állat ezt hallja meg leginkább)

6.) „cinnn!”…(érces ütéshang)                             szava: cin-tányér® cin!, csinnadratta

      (A tiszta vörösréz tompa hangú, akkor lesz jó, zeng-ő--cseng-ő, ha „csinn”-t  teszünk bele. A kapott ötvözet: sárgaréz. A cin másik neve horgany. (német Zink, angol zink.)→(cseng = kling-en, ill. ring)!

 

7.) „capp-clapp-clapp” (izzadt láb a lábbeliben)       szava: caplat, („capp”-ú → cipő)

8.) „cmm-csmm-cmm”…(járás nedves talajon)                   szava: cammog

 

      9.)  „cshi-cshu-csva-kva”…(tűzcsiholás hangjai)    szava: csihol, kohol-(kohó), kova,

                                                                                                 „csu-ít”→ gyú-ít → gyújt

10.) „cshíííí!”…(fájdalom hangja)                                               szava: csíp

11.) „ddhh!-dhahh!”…(mérgelődő hang)                    szava: dohog, dühös, dúl-(fúl)

12.) „ddhahh!”…(undorral ejtve)                                          szava: doh, dohos

13.) „drrr-trrr”…(földkaparás hangja)                                      szava: dúr, túr

14.) „trrr!”…(például faág reccsenése)                                  szava: tör, törik

15.) „é-é-é-é-é”…(dalolás)                                                  szava: ének, énekel

16.) „eöee!-pphee!”…(köpéshang)                                            szava: epe

                               (aki ilyen keserűt vesz a szájába, leesik az álla, majd azonnal köp)

17.) „ff!-ff!-ff!”…(kín hangja)                                                        szava: fáj

18.) „ff-ff-ff-ff…”   (fújtatás orrból)                                             szava: fárad

19.) „fffffffff…”   (suhog a melegedő víz)                                  szava: fő, forr

20.) „F”…     (e szerv ezt a hangot adja)                             szava: fog („F”-og)

21.) „f-f-f-f”…(didergés hangja)                                         szava: fáz  (-ik),  (-ni)

22.) „f-f-f-f…”  (orrhang, szaladás közben)                                 szava: fut

23.) „fs-fs-fs” (hajbogozás hangja)                            szava: (fs-ül)-fésül, (fs-ű)-fésű

      24.) „fss-psss” (nedves fa ég)                                        szava. füst, füstöl, pustol                                                                                                              25.) „fsss” (híg széklet, gyorsan)                                           szava: fos, fosik                                                                                                  26.) „f-f-f-f-f…”  (dörzsöléshang)                                                szava: fen

      27.) „ffsss!”…(szakadáshang)                                      szava: feslik, foszlik, foszt

      28.) „fs-fs-fs…”  (az eszköz, pl fűcsomó hangja)                     szava: fest

      29.) „f-f-fü-fü-fü…”  (menés a száraz növényzetben)                 szava: fű

      30.) „f-f-f-f-f”…(vacogás rémülten)                                       szava: fél (-elem)

      31.) „gghháááá”…(lehellés hidegben)                                   szava: gáz, gőz

32.) „gr-gr-gr-gr”…(az eszköz hangja)                           szava: gereblye, gereben

      33.) „gr-gr-gr-gr…”  (pl kő elindul a lejtőn)                           szava: gurul, görög

      34.) „grrrr!”…(mérges hang)                                        szava: gar, gerjed, goromba

      35.) „hrrrr!”…(mérges, morgó hang)                                       szava: harag

      36.) „hrrpp-hrrpp”…(kemény falat rágása)                          szava: harap, árpa

      37.) „hrsz-hrsz-hrsz”…(járás az avarban)                             szava: haraszt

      38.) „hhhh—vapp!”…(csapódás a lapos vízpartra)                   szava: hab

      39.) „ha-hajj!”…(távolba kiáltás)                                   szava: kajabál, gajdol, kiabál

      40.) „hu-hújj!”…(távolba kiáltás)                                              szava: kurjant

      41.) „haj!—haj!”…(állatterelő szó)                                       szava: hajgat, hajt

      42.) „hsss”…(szakadáshang)                                             szava: hasad, hasít

      43.) „hsss!”…(állatijesztés)                                           szava: hessent, hesseget

      44.) „hü!—hü!”…(eszetlen felkiáltás)                              szava: hüledezik, hülye

      45.) „krrmpp!”…(ütődés hangja)                                 szava: karambol, krampácsol

46.) „k-fe—k-fe—ke-fe…”  (az eszköz hangja)                               szava: kefe

47.) „lá-lálá-lálá”…(dalolás)                                                  szava: lalalázik, lármázik

48.) „msz-msz-nsz-nsz”…(csendes, kaparásszerű hang)    szava: mocog, mászik, neszez

49.) „mrrr!-mrrr!”…(morgással végzett tevékenység)           szava: mar, marakodik

50.) „m-cs, m-ccs!-m-ccs!”…(rottyanó hang)                               szava: mos

51.) „m-m-m-m-m”…(szopáshang)                                    szava: mammázik, mama

52.) „nnááááá!”…(kényeskedő hang)                                  szava: nyafog, nyavalyog

53.) „nyssz!”…(vágás hangja)                                       szava: nyissz!, nyiszál, nyes, nyír

54.) „őőhhrr!-hhőőhrrr!”…(eszement kiáltás, hörögve)          szava: őrjöng, őrül (-t)

55.) „ö!-höhö!”…(vidám hang)                                                    szava: örül, öröm

56.) „poh-poh-poh”…(járás hangja ilyen anyagban)                 szava: por, (pernye)

57.) „phááá”…(lehellés hidegben)                                                   szava: pára

58.) „pff-pff-chh”…(gőgös hang)                                           szava: pöf, pöffeszkedik

59.) „prrccc!”…(kemény étel rágása)                                   szava: porc, pörc, perec

60.) „s-cs-scs-scs”…(járás hangja nedves talajon)                szava: „S”-ár, → sár

61.) „ss!-ss!-ss!”…(fájdalom hangja)                                    szava: sajog, sanyvad

62.) „s-s-s-s-s!”…(papírpénz susogó hangja)                 szava: suska, susi → zsozsó

63.) „spp-sepp-sepp”…(az eszköz, ill. cselekvése)                szava: seper, seprű

64.) „ssh-shh-sshh”…(fújtatás teher alatt)                                 szava: súly (~os)

65.) „sz-ccs, sz-ccs”…(vágáshang, nedves növényen)             szava: szecska

66.) „szrrr!”…(törés, ill. zörgő hang)                                   szava: szár, száraz, szárít

67.) „hssz!-ssz!-cc!”…(sértődött hang, vállrándítással)             szava: szeszély

68.) „szrrr-srr”…(kéz húzásának hangja prémen)                    szava: szőr, sörte

69.) „sz!”…(felszisszenés fájdalmasan)                                        szava: szúr

70.) „thehh-tthehh”…(igen nagy súly alatti nyögés)                        szava: teher

71.) „ű-ű!”…(kiáltás nagy, zárt térbe)                                      szava: űr, üreg, üres

72.) „ukk!”…(nyekkenő hang)                                          szava: „ukk”-or, →ugorni, ugrik

73.) „uááh!”…(nyűglődés ásítással)                                          szava: un (~alom)

74.) „uáhh!”…(émelygés hangja)                                               szava: utál, undor

75.) „ü!-ü-ü!”…(az anyag hangja ütögetve)                     szava: „ü”-ög, →üveg, (rég: ög)

76.) „hű-ű!”…(odakiáltás valakihez)                                                szava: üzen

77.) „űűűű”…(menekülő kiáltása)                                                szava: űz, üldöz

78.) „ü!”…(fejbe vert hangja)                                                             szava: üt

(E két utóbbinál érdekes, hogy bár a szenvedő adja a hangot, mégis a másik fél adja a ragozást. Végül is ő 

  kényszeríti ki a hangokat.)

79) „v v v!-v vhh!-v v v!”…(teherhúzás ajakharapással)          szava: von, vonszol

80.) „víííí!”…(sivítva marakodók hangja)                           szava: ví, viadal, viaskodik, vív

81.) „zsupp!”…(tompa ütődés hangja)                  szava: zsuppan, zsupsz!, zsuppol →zsúfol

      --------------------------------------------------------   X   ---------------------------------------------------------------

 

      c.) a szavak alapján felfedezhető hangforrások, ill. különlegességek

 

1.)„cikk-cikk-cakk-cakk-szikk-szikk-szakk-szakk-tikk-tikk-takk-takk”…(kőfaragás változatos hangjai)

Szavaik alaphelyzetből kétirányúak:

a.)    a lepattanó darab nevei: cikk, szak→ szakasz, szikra, takk→ tag

b.)    a lepattanó darab cselekvése: cikkan, szökken, szakad, (szikkol) →iszkol, (hangcsere, mint az orosz iszkra = szikra), (tiknik)→ tűnik ←(üt-űnik)*, (el-takkol) →takarodik, tágul, (tágulj innen!)

         * (Átfedések lehetnek,  amikor két forrás is lehet az eredő. Több példa van erre.  A két nyíllal jelzem)

2.) „tchahh!”…(duzzogó felkiáltás)                            szava: csak!, csökönyös (csak-onyos)

          (csakhogy!, csak nem?, csakis!, csak-csak,stb.)

          (A másik -csak- (= csupán) a cikk-csökk-csökkenből származik!)

3.) tchhehh!”…(méltatlankodó felkiáltás)                                        szava: de,

          (de miért?, dehogy!, de nem ám!, dehát!?…, stb.)

           (A másik -de-(= igen), az üt -ből ered.)

4.) „cshúúú!”…(ocsúdó hang, mint „tyű!”…)                           szava: csuda, csoda

5.) „cshúúú!”…(gúnyolódva)                                                 szava: „csú-ol”→ csúfol

6.) „cett!”…(az állat légkifúvása)                                                      szava: cet

7.)„E!—E!—E!”…(enni kérő hangja, az A-E közötti hang)

                                            szava: („E”—g) → ÉH-es,

                                                       („E”—sz) → ESZ-ik

                                                       („E”—m) → EM-észt, ÉM-ely(ítő)

                                                       („E”—t) → ÉT-el, ED-ény     stb.

         Az ételt kínáló ugyanezt mondja: (itt van)-E!.  Mást mutatva is: E! (-zik)-(ma is! Pl. nézd, e!)

         Bármi ami közel van, „-E-” (= elől) helyzetet foglal el, Ragozva: E-r → (hozzá)-ÉR,  ER-ed (et)                             ER-ből:→ EL.   EL-en → ÉL-en vagyok → JELEN vagyok, ÉN vagyok, stb, stb…

(E forrásból származik a legtöbb szó)

8.) „A!, O!”…(ijedelem hangja, egyben a távolba mutatva mondjuk. Ebben az érzelmi

                           állapotban az áll „lelóg”, és ekkor az -A- és az -O- közötti hangot ejtjük.

                           Szava: A!,  AZ!,  OTT,  mutatószavak és névelők

E két forrás és származékaik az oka a magyarban a dallamosságnak: ez-az, emilyen-amolyan, eme-ama,

itt-ott, ilyen-olyan, ide-oda, így-úgy, erre-arra, stb. Áthatja az egész nyelvet.(A táblázatban együtt fognak szerepelni.)

 

9.) „ggnny!”…(nemi élvezet által kiváltott hang)        szava: „gny”-ú → genyó, genya (ondó)

                                              „gny”-er → gyönyör, „gny”-es → kényes-kéjes → kényelmes-kellemes,

                                               kéjedék (= női ivarszerv) → kel-edék → KÖLDÖK

                                               (ki)-kel →(kel-ít) → költ,  (kel-eg) → kölök → kölyök

               (Halmazállapota olyan, mint a genya: genny. Tapad, „geny-ődik” → kenődik, stb,)

                                                (vö: latin   geno = nemz) !

10.) „ghh!-göhh!”…(dölyfös „gőgicsélés”)                                  szava: gőg, (-ös)

      11.) „haj!-haj!”…(sóhajtozás)                                                  szava: hajdan (-ában)

               (Alapja a: Haj!,de…(akkoriban,stb), vagy: „Haj!, de néha…”(= valaha) lehet.)

12.) „höh!-chöhh!”…(gőgös felkiáltás)                                         szava: hőbörög

13.) „héé-héé!”…(kedveskedően, csendesen)                             szava: hízeleg

14.) „hmbzs-hmzs-hmzs”…(féregtömeg hangja)                      szava: hemzseg

15.) „hhhhh—vlluhhh!”…(víztömeg csapódása)                szava: hull → hullám (~os)

              (Nagyobb vízről van szó, azaz tengeri hullámzás hangja ez. Elől a víz alá-„hull”.)

16.) „hüh!—hüh!”…(jóleső érzés a vízben)                                 szava: hűs, hűt,

                                                                             (hűt-ül)—üdül, (hűt-eg)—hideg

17.) „höh-höh-phöh”…(hang, kellemetlen melegben)         szava: hő → („hő-g”) → hég → ég

                                        (heves, hevít, hevül, (hő-eskedik) → hősködik, heveskedik)

18.) „huu!—huu!—húúúú!”…(vonszoláskor hallatott hang)     szava: húz → (hoz)

                                            (biztatás szava is lett: hóó—rukk!)

19.) „héé!”…(odakiáltás valakihez)                                                szava: hí, hív

20.) „héé!—héé!”…(kiáltás mindenkihez)                         szava: („hé”-rít) → hirdet, hír

21.) „hrrr!”…(féltékeny hang, zárt szájjal, torokból)                szava: „hrr”-eg → irígy

22.) „hijj!”…(félelem meglepetéssel)                                                szava: ijed

 

19.) „HÉÉÉ!, vagy: HÁÁÁ!, vagy az A-E közötti hang

        Bár több alkalommal elhangozhat e messzire szóló kiáltáshang, ez egy különleges helyen hangzott el valaha, több száz szót, fogalmat adva a nyelvnek.

Lakóhelyet keresve őseink rátaláltak a legjobban védhető helyre, a barlangra. Leletek bizonyítják ezt, hosszú időn át így volt. Barlangok ott vannak, ahol a hegyben szakadás, szakadék van, vagyis ez által válik szabaddá, láthatóvá az üreg. Maga a szakadék általában függőleges fal. Hazafelé tartó eleink, (például vadászatból), meglátva otthonukat, jó előre hazakiálthattak: „HÉÉÉ!”.

A fal visszaverte a hangot, és ekkor rájöhettek, hogy a hang az egy önálló valami. (Bár, ha én idézem is elő, útra kél, majd visszatér hozzám.) Azt is tudták, hogy csak a falak verik vissza a hangot. (V.ö: „pusztába kiáltott szó”) (Ha a HÉ! hangzott el, azt is elképzelhetjük, hogy a visszhang módosult, tompábban jött vissza, azaz: HÁ-t hallottak. Ez bizonytalan)

E kiáltás HÉ-je a körülményeket tekintve több fogalmat szült. A szavak, a nyelv ezt bizonyítják. Minden ősi raggal ragozva van!

                          Szavaik: „HÉ” – „MGH” → há-nog  → hang       (német: Hang = hegy-oldal)!

                                                             → hon, hant, Hont!, hany (= hát) → hanyatt, hón-(alj)

                                                             → heg, hegy

                                    „HÉ” – „SZ”     → ház, haza

                                    „HÉ” – „R”       → (hár) → hor → orom, orja, (hor-ság) → ország!

                                                              → (hál) → halom, hel-hely, hol?, ól, stb.

                                     „HÉ” – „T!”     → hát, hátság

Mi magyarok a -hely-  fogalmát a hegy-ből vettük. Szavaink: Hon van? Hun van? Hol van? Mi helyt, helyütt van? Itthon van. Otthun van. Otthol van. Se-hol, se-hon, se-hun sincs, se-honnai. Honnan? Honnat? Honnét?  Onnan, onnat, onnét. Stb. (lásd még a ragoknál is!)

 

24.) „ko-ko-kö-kö-„…(szikladarabok ütögetése)                         szava: kő, kavics

25.) „koorrhh!-kroohh!”…(pudvás fa törése)             szava: korhadt, rohadt → (kor, kór, kár)

26.) „kkhhhhíííí!”…(hatalmas fájdalom hangja)                                 szava: kín

27.) „mmh?”…(kérdő odamorgás)                                                  szava: mi?

28.) „m-kkh!”…(elfojtott nevetés, zárt szájjal, nyak a vállak között)

                   szava: mukk-(og), (meg ne mukkanj!)

                             (mukk.os) → mókás, mókus,  (mukk-s-oly-og) → mosolyog, mosoly

29.) „mkkh!”…(zárt szájjal dühösen)                                szava: (mukk-os) → makacs,

                                                                            (vállrántással)-(mukk-rántos) → makrancos

30.) „mmgghh!”…(hirtelen megállás, megakadás, és hirtelen meginduláskor hallatott hang)             szava: ak(ad), hökken, meg-(igekötő), „MGH”-ből: → G, stb. ragok.(Ezek cselekvést fejeznek ki.)

 További származékai: ige, (mű-g) → működik, megy, üget, stb. (lásd még a ragoknál is!)

31.) „nnneee!-nnbeehh!”…(az arc védekezése egyedül, fejrázással! )          szava: ne!, nem

32.) „nnyáááá…”   (gyereksírás, egyféle látvánnyal)                  szava: nyál, nyák

33.) „psss!”…(vízkilövellés csőből)                                      szava:  pisil, (vízi)-puska

34.) „pssz!”…(csitító, illetve figyelemfelkeltő hang)             szava: pisszeg, pisszent,

                                                                                                 („pssz”-el) → beszél

35.) „pszt!…(a száj sarkából, szemintéssel: előre!,  vagy: utánam!  jelentéssel,

                       más alkalommal: halkan, a másikat küldve előre)

                      szava: („pszt!”-at) → biztat, („pszt!”-ít) → buzdít, (bízik, bizalom, buzgó)

36.) „prrrr”…(ujjak hangja e felületen húzva)                               szava: pőre, bőr

37.) „pphöee!-phhüee!”…(rossz szag érzetekor hallatjuk)  szava: bűz, büdös, pöce

38.) „sssss-ssssss”   (sistergő buborékhang)                             szava: sör, ser

39.) „ssi-híííjj!”…(örömkiáltás)                                                         szava: siker

40.) „ss-ss-ss-ss….”  (lépés hangja ez anyagban)                    szava: só, sank

41.) „sz!-sz!”…(odasziszegés valakihez)            szava: („sz!”-ol) → szól, szó, száj, -sz-(rag)

42.) „sz—sz—sz”…(gőzsziszegés)                                             szava: szesz

43.) „ssz-sz-sz-sz”..(visszafojtott hang a fogak közül)             szava: szid, szitok

44.) „T!—T!”…(csettegő, figyelmeztető hang)  a -T- rag forrása, lsd: a ragoknál!

(Összesen 450 hangforrás. A magyar nyelv alapja.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                   2.) A belső ragozás és következményei

 

      Néhány szavunk tisztán mutatja:

                                          VARAS, VAR-OS → VARA(ngyo)S

                                                         SÜRÖG → SÜ(ndö)RÖG

                                                             KÖR    KÖ(ntö)R -(falaz)

 

     Ezekből kevés van.  Sokszor olyan alapszavakból alakultak, amelyek ma már tovább-ragozottak:      

                              FOR (-og, -dul) → FO(ndo)R, FI(nto)R, FO(nto)L (-gat)-(„azt forgatja a fejében”)

                              GÖR (-be, -bül) → GÖ(ndö)R, GÖ(mbö)R-ödik → GÉ(mbe)R-edik

                              PER (-eg, -dít, -dül) → PE(nde)R-ít

                               ÉR (-ez, -zés, -zület) → É(nge)R → INGER

 

    Van olyan is, amikor az alapszó elváltozik. Vagy önmagában, vagy amikor már felvette a belső ragozást:                                                                  

                         KÖR → KER → HER→ HE(nge)R

                                                   HER → HE(mpe)R-eg,  HE(nte)R-eg

                         KÖR → HÖR  ( R→L→LY)  → HÖ(mpö)LY-ög

                         KÖR → KOR → KO(ndo)R (=göndör)

                         FÚR-ó → FO(ndo)R-ó → (F→P) → PO(nd-)R-ó

 

   A keletkezett szavakból újabbak születtek különféle rövidítésekkel:

                         GÖMBÖR (megmaradó belső raggal): → gömb, gomb, gomba, gombolyag

                                                                      kiesik a B: → gömő-gümő, gumó, gomoly

                                                                    kiesik az M: → göb, gubó, gubanc, göböly

 

E ragozási forma úgy keletkezett, hogy a  „MGH”-ből alakult szóvégi ragok, (-ng, -nd, -nt,-nk

-nc,-ncs, -ngy, -nty, -ill.® mb, mp, mv) a szó belsejébe kerültek. ( a „mgh” hangról majd a ragoknál!)

 

Először a szó végén van:

Pl.: (útja megtörik) kitérő, eltérő mozgást végez: TÉR-ENG. Aki, ami ezt cselekszi: téreng-ér (térengő).  Ezután kiesik a téreng-ből az -R-:

té’engér → TENGER (azaz: tengő víz, a hullámai miatt)

Más fogalom ugyaninnen: teng (-leng), tengődik

                                          teng-ű-ér ® dengűér ® denűér ® denevér  (t.i. csapongó röptű)

ténger-eg ® (téndereg) ® tántorog ® (táncorog) ® táncol (a fény is!), és ebből: ® tánc . Innen: ® dencel  (=rezeg, leng, ide-oda mozog), és dancol (tapos, tipor), el-tángál = „meg-táncoltat”.

Továbbá danka-sirály (csapongó röptű), dankó (billegve megy, sánta), dangubál (Mikszáth szegedi csónakosa): ide-oda jár, másokat is felvéve kiköt itt is, ott is, nem megy egyenesen a célba az utassal.

 

Miután kialakult a belső ragozás szokása, úgy tűnik, hogy közvetlenül is alkalmazták. Némely szavunk ezt mutatja, pl. a sündörög, köntör, stb. (T.i. a szóvégi hang nem változik: REZ - RE(nde)Z, (= helyre ráz), KÖR - KÖ(ntö)R, stb.)

Szófejtéskor mindig figyelni kell e ragra és maradványaira, mert e nélkül nem fejthető meg sok m-re, p-re, g-re, stb. végződő szavunk.    Néhány példa:

 

KOMP – két part között ide-oda járó hajó

 

               Mint a tengő mozgást, ezt is egy hasonló fogalom eredezteti: hullámzó mozgás.

               (Ez is csapongó, ide-oda jár)

               Alapja a  „HHHH-VLLUHH!”  (kb.) a hullámverés hangja ®”hull”,  (ami ilyen mozgású) ®

               („hulló” nem, mert az más fogalomnak van lefoglalva) ®”KULLÓ” ® (kullog = dülöngve megy)

                ® KALLÓ ® (kallódó = ide–oda járó)

                ® KA(mpa)LLÓ ® (kampalyog → csampalyog → csampalyos → csámpás  ugyaninnen)

                ®KO(mpo)LÓ ® KOMP

 

(A hal szavunk ugyaninnen, a kalló mozgású fogalmából ered, továbbá különféle halak, és csapongó röptű madarak nevei:

                   fenékjáró küllő,           zöld küllő  (harkályféle, hullámos vonalú a röpte)

                  pirosszemű kele,   botos kölönte,    (k→g) dunai galóca (kallóca)

                  (a gomba, gyilkos és légyölő galóca onnan veszi nevét, hogy kalló járást okoz, megtébolyít.

                   Lásd: TÉR ® TÉ(mpe)R-eg ® (ténfereg) ® (támolyog-tébolyog-tévelyeg)

                   (k→c) ®  compó (csampalygó-csampó-compó)

                   (k→cs) ® cselle (a delfin magyar neve),   fürge cselle,        csüllő (sirályféle)

                   (cs→s) ® süllő,   sellő (a vízörvény is)

(A küllő, mint a kocsikerék része, eredetileg valamilyen ide-oda járó rúd, bot lehetett, valószínűleg a kallómalomban a kalapács nyele)

Több halnév is hasonlóan alakult: (imbolygó) ingola, (bólogató-billegő) balin, kurta baing (balying!), bálna, (törökül a hal: balik) (a bölény ugyaninnen, billegve fut: „billény”), domolykó, eredeti neve tomolykó (támolygó) (lat: thymallus)!

 

 

Más példa: NAP

Az ember, ha terhet cipel, (ill. fájdalomkor is): nyög. Hangforrása: „NNY!”. Ragozva: ny-g® nyög. Néhány más szó ugyaninnen:  nyag ® nyaggat, nyűg (eszköz neve is), nyeg:  nyeg-es ® nyeh-es ® nyehéz ® NEHÉZ

 A teher, ha a földre teszem, nyomot hagy. Én magam is teher vagyok, lábam nyomása, „nyege”

ott marad a porban. Fényforrásból (Nap, Hold, tűz) jövő világítás nyomot hagy a földön, falon, egy adott tárgy „nyomát”.

A fény-ár  nyege ® ár-nyeg ®  ÁRNYÉK.

Tehát Nap:   NYAG ® NYA(mpa)G ® NYAPAG ® NAPAG ® NAPAK (a többesnek ható  -K  miatt) ® NAP  (értelme szerint: nyom „csináló”: nyom-ag)

( A nyom szó ugyaninnen: NYA(mpa)G ® NYAMAG ® NYOMAG ® NYOM.                                                     A nyamvadt és a nyápic hasonló értelmű szavak ugyancsak innen.) (nyampic ® jampec)

(A napszakok ragozottak:

NAPPAL:  a Nap nyom-mal áll, van, vagyis árnyékot vet. (v.ö: sütet ® sötét )

HAJNAL:   héj-haj — nál ( felső íve-héja látszik csak)

REGGEL:  ereg-gel  (eregetődzik, árnyék még nincs)

ESTTEL:   eséssel, (estel-edik, másként: ALáKONYUL) ® ESTE, EST

ÉJJEL:      el-lel (el-levéssel, el-levő állapotban) → ÉJ

A hajnal másik, régi neve: HOLVAL (héj-val). A héj régi alakja: HÓL. (Több szavunk származtatója: hajlék, HÓL → ÓL, hál-ni = héj-fedél alá menni, stb.)

A következő hajnal hozza meg a  más Napot, a HOL-NAP-ot.)

 

Párja hangzásra és eredetre is: NÉP  ugyanúgy alakult:

NYEG ® NYE(mpe)G ® (vagy a NAPAG-ból) ® NEPEG ® NEPEK ® NÉPEK ® NÉP

(Emberek csoportjára, néhány főre is mondjuk: „miféle népek ezek?”, holott a gyűjtőneveket

nem ragozzuk többessel!) A többes -K- itt is lekopott.

Értelme, mint a „nyomzat”® nemzet-é, vagyis az utódokat, a gyerekeket jelentette.

Vö: „háza-népe”.      a NAP-NAPA (= após) is innen van, jelentése: nemző. (nyomzó)

A latin NEPOS = unoka.   NÉPESEDÉS = szaporodás.

A teljes táblázatokban külön jelzem minden szónál, levezetve, úgy a belsőragos szavakat, mint származékaikat.

Több száz szavunk és származékaik keletkeztek így.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                             3.) Az összehasonlításra, az azonosságok kifejezésére használt fogalmak

                                                   a magyarban és néhány más nyelvben

 

Mai beszédünkben általában a következő szavakat használjuk, ha azonosítunk:

olyan, hasonló, azonos, úgy néz ki, éppen olyan, egyezik, ugyancsak…, így, úgy, stb. (Attól   függően, hogy egy adott dolog milyen mértékben hasonló egy másikhoz.)

 

Vannak olyan kifejezéseink is, amelyekkel az egyformaságra, az egyöntetűségre mutatunk rá.

Ilyen például: „csupa kosz lett”, „merő egy víz lett”, vagy „merő hazugság!”, „egy kalap alá vesz”.

Ezeken túl van néhány furcsának mondható szólásunk is:

      „anyjára ÜT ez a gyerek”, „SZAKASZTOTT” nagyapja”, „KIKÖPÖTT apja”.

 

Aztán ilyenek: „rákap” az italra, el van „kapatva”, „hisz” ez ő!” (v.ö. hisz!), „hitelesít” (v.ö. hit!),

EGYEZIK – EGYETLEN  (?-1-?)-(hogy jön ez össze?). Vajon milyen gondolatmenet szülte e fogalmakat? Számot vetve a hasonló hangzású szavainkkal, amelyeket ugyanaz az elképzelés adott, nyelvünk a következőt mondja:

Vannak fák, bokrok, ezeken termések.  Ha leszedjük őket  ÜTVE, VERVE, SZAGGATVA, CSAPVA, stb., látjuk, hogy az ugyanarról a fáról való gyümölcsök azonosak!

Egy-ütetű-ek, egy-veretű-ek, egy-szaggatású-ak, egy-csapású-ak, stb.

Egyben a növény leszármazottai, utódai, gyermekei. Egyik „üt” a másikra, míg egyéb fáról való termés „el-üt” ezektől.

 

Két fogalomrendszer alakult ki ebből: egyik az azonosság kifejezésére, a másik a leszármazottakra, és ebből a rokoni kapcsolatokra vonatkozóan. Általánosan kifejezik az azonosságot. Innen: ami azonos, az másképp: egyezik. Az egyezés igazol valamit, maga az igaz(ság). (Fejlődése szerint.)

Nemcsak a magyarban van így, pontosabban ugyanazok a szavak vannak egyrészt másoknál is.

 

Vegyük sorba e kifejezéseket: 1. ÜT,   2. VER,   3. CSAP,   4. HASONLÍT,   5. SZAKÍT, 6. VÁG,

7. TÉP,   8. MAR,   9. KLAPPOL

 

 

1.      ÜT

Alapja az „Ü!”, vagy „ÖÜ!”, a megütött ember hangja. (Épp, mint az „Ü”-öl-ít → ü-ölt → üvölt

esetében. Hasonló az „Ű”-z is.) Ezt az üvöltő hangot a beszédben Ü-vé szelídítettük.

Az  -Ü- három ragot kapott valaha:  Ü-T,  Ü-SZ,  Ü-G.  Bár ma már csak az üt szavunk jelenti az eredeti értelmű kifejezést, (= ver), átalakulva akár szóként, akár ragként az azonosságot fejezheti ki mind a három.

        Néhány példa az ÜSZ és ÜG-ből alakult szavakra:   ÖG (= pont)-(régi szó), azaz: beütés

                                          (torokhang váltással)-(G→K)   ÖK-öl → öklel, (IK) → IH →juh (öklelő)

                                                                                           ÖK-ör (el-ütött heréjű)

                                                        (lonicera xylosteum) - ÜK-örke (foszlós, „ütött” kérgű ágakkal)

                                                                                            ÖSZ-tökél  (ütögetve terel)

                                                                                            ŐSZ  („ütött”, deres táj, innen a szín is!)

                                                                                            ÜSZ-ög („ősz” színű), stb. stb.

(Kitérő:

E néhány példából is kitűnik, hogy a hasonló fogalmak szavai eltérnek valamelyest egymástól.

Ez természetes, hiszen azért van ez így, hogy mást jelentsenek.

A nyelv, kialakulásától kettős szorításban fejlődött, fejlődik. Egyrészt állandóságra törekedett, hogy érthető legyen. Ugyanakkor fejlődnie is kellett, a fogalmak bővülése megkövetelte az új szavakat. Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért főleg a régebbi szavakból alakultak újak.

A képzés útja pl. a ragozás, vagy a már meglévő szavakban előforduló hangok megváltoztatása.

Ez lehet szándékos, vagy a véletlenszerűen torzult változatok elfogadása. Pl. kisgyerekek, fogat-lanok, selypítők, pöszögők, stb. szavai. A gyors beszéd, a hadarás is segített ebben, hangelhagyások formájában. Végül, de nem utolsósorban a hangok hasonulása, ami a szóösszetételekben és a ragozásokkor fordulnak elő.)

 

 

 

 

(Vissza tehát az  ÜT,   ÜSZ,   ÜG   szavakhoz)

 

1/a.  ÜT

kifejezései:  „ÜT a dolog” (= egyezik)

                    „el-ÜT” (pl. szín)-(= nem egyezik)

                    „anyjára ÜT ez a gyerek” (= anyjára hasonlít)

 

szavai:

az azonosságra vonatkozóan:

 

                (meg) – ÍTÉL        (felbecsüli, üt-e egy dolog valamivel)-(ütöl →ítél)

         (valamire) – UTAL      (összehasonlításként rámutat)-(ütöl rá → utal rá)

                                               UTALVÁNY (utalás valamire, irat formában)

(T → D váltakozással)

              (hozzá) – IDOMUL ← (azonosul)-(hozzá ütemül)

              (hozzá) – IDOMÍT   ← (azonosít, valamivel azonossá tesz)-(hozzá ütemít)

                                                    (az  -idom- egy ütött (faragott) tárgy formája)

                              IDÉTLEN(kedik) ← (nem azonos, elütő, ütetlen(kedik)

                                                     (eredeti ÜT-ből: idegen (elcsapott, el-ütött: ütög-ény)

                                                                                ideg (ütésre érzékeny, „visszaüt”, üt-ög)

 

         (T → P váltakozással)-(valaha egy hang lehetett)-(„összevont” TP hangot úgy szólaltathatunk meg,

                                                     ha a nyelvünk az ajkaink közt van kidugva, és visszahúzásakor ejtjük ki)

                                                     (Fontos szavai a TÖR → PÖR → (ver), törő – pöröly (= rá-verőkalapács)

                               ÉPPEN, ÉPP ← (azonosan, úgy)-(ütt-ön)

                               IPPEG            (is van!)-(ugyanaz)

                                                      (eredeti üt értelmű fogalmat is ad: ütésszerűen, azaz gyorsan

                                                      „éppen elment”, „épp lekéstem”, vagyis: egy ütésnyi időn múlt, üttön)

                                                      (önállóvá válva: „éppenséggel jöhetne!”, „épp jókor”, stb.)

 

         (H hang ejtése a szó elején)-(rest szájnyitással csúszik ki, „KH” formában)

                                                      (egy példa: hitvány (= ütvény)-(= ütött-kopott, ill. ütnivaló ember)

                                                      (másik: Hatvan városa: ütött terület, tisztított tér: tisztás)

                              HATVÁNY  ← (A hatványkitevő megmutatja, hogy az adott számot hányszor kell

                                                       azonos mértékben venni: szorozni. Pl. 103 = háromszor ÜT!

                                                      (az angol -time- is az üt-ből ered, ezért jelenti az idő-t, (ütő → idő),

                                                       és ezért a szorzás szava is: pl. 5 time 5 = 25, azaz: 5 üt 5 (-öt)

                                             ÉS!    (két vonal üti egymást: Üköz-nek, Üköz-ben vannak, ÜKSZ-ben, X-ben.

                                                       A szorzás jele is X, egy szám annyiszor „üti” a másikat, amennyi az oda-

                                                       írt értéke. Másik jele a pont, szintén ütés értelmű: régi szavunk az ÖG,

                                                       (= pont, azaz be-ütés).

                                                       Az összeadás jele ugyancsak két egymáson fekvő vonal: +, ekkor a két

                                                       számot össze-ütjük. A számoknál is láthatjuk, mégpedig a hetesnél.

                                                       Nem véletlenül van a szára áthúzva!)

 

                              HITELESÍT ←  megvizsgálta, úgy találta, hogy ÜT a dolog (üt-ölesít → hitelesít)

                                           Ebből:  HITELES (dolog, ember)

                                           Innen:  HITELT ad szavainak (ÜT, igaz, amit mond) → hiteles szóra ad →

                                                   HITELRE (mármint a  „megadom!” szóra) → ált. HITEL (pl. pénzbeli)

                              HIT                egy a vélemény egy gondolatmenettel, egy azzal: ÜT.

                              HITEGET, el-HITET ← „amit mondok: igaz, „üt” a szavam a valóval” (ezúttal becsap ált.)

                              HITETLENKEDIK ← nem véli úgy, hogy ütne a dolog, „ütetlenkedik”

         (T kiesés után)

                              HINNI (hit-ni)-(= ütni) →(hid-ni)→(hinni) (a -ni- rag mutatja, hogy ige volt a  -hit-)-(!)

          (múlt idő)    HITT, HITTE. És: HIEDELEM, HIGGYE el!, HIHESSE, HIHETŐ

                                                       (A HÍVEN, HŰEN pl. ábrázol, a hő → heveskedik → hűség-ből erednek)

                                                       (más: meg-HITT állapot: boldog állapot, mint a meg-ütött, bódult állapot)

                              (lásd még a HISZ-t az ÜSZ-nél)

 

 

        (szájnyitással -J- hang ejtése)

                                                       (más példa: egyenes, egenyes (fa) → jegenye (fa), elől, EL-en → JELEN,

                                                       ih → juh, „nem ér!” → „nem jár(ja)!”, „megéri” → megjárja!”

                              JÁT               (= cui IDEM)-(= ami azonos)-(ÜT!)

                                                       (JÁT -ozik) → JÁTSZIK, (JÁT-tevék(enység)→(JÁT-te’ék) → JÁTÉK

                                                       (vagyis úgy tesz, mint a felnőttek, „üt”-özik → ját-ozik → játszik)

        (első hang elhagyása)

                              DE                (itt:  -igen- értelemben, összemosódva az ellentmondás DE szavával,

                                                        ami az eredeti jelentésű ÜT-ből jön)-(v.ö: szláv DA)-(üt-ű→üte→de)

                              TEHÁT?        (üt-e hát?)-(szokásból felkiáltva is: tehát!)

                              TÜKÖR         (vissza-„ütök” belőle, üt-ög-ér → üt-ügör → tükör)

                             -DAD, -DED ←  (ragok, ütet (= azonos): tojás-dad, kerek-ded.

 

        rokoni kapcsolatok:

 

                              UTÓD           (ÜTET!, t.i. „üt”, világra „üt” = szül)-(v.ö: latin uterus = méh)

                          Ebből: UTÓ  → UTÁN, UTÁNA, UTÓBB, UTOLSÓ, stb. (és nem fordítva!)

                             Majd: TANÍT ← (után-ít), vagy egyenes ágon: „üt-önít” = azonossá tesz

                                                       TANÚ(skodik) ← (után-ú(skodik), megerősíti valaki szavait, utána mondja.

                              TATA → PAPA ← (ütető → tató → tata)

                              DÉD –apa, -anya, -unoka („üt”-nek egymásra)

                              Kis-DED            (kis „ütet”) → kisded-óvó (óvoda) → DEDÓS (élcelődve általában)

                              ATYA, APA ←  (akire „ütök”, ATA → ATYA, ATA → APA)

                              IDES, ÉDES anya, apa, testvér (később átértelmezett „ütős” → ités → ides, azaz: igazi)

                              TEHÉN          (utódot üt a világra: üt-eg-ény → tegény → tehén)

                              TOKLYÓ ←      (ugyanaz, juhoknál: üt-öglő→ toklyó)

 

 

        1/b. ÜSZ

        szavai:

        azonosság-kifejezők:

 

                              ÉS,  IS,  S      (azonosak, együtt vannak)-(v.ö: latin ET!)-(ÜT!)

                              ISZEN → HISZEN → HISZ ez ő! (azonos a képpel, ami bennem él róla, üt-üsz vele)

                                                         (önállóvá válva: „hisz ez nem az!”)

                              HISZ              (ugyan úgy véli, üt, „üsz” a dolog)-(lásd: üt → hit)

                              ESZES → ÉSZ  (be-„ütődik”, azaz illeszkedik a többiek közé, alkalmazkodik

                                                         Üsz-ös → eszes → ész)-(mint: nem ellenkezik, rábólint, ból-osan tesz,

                                                         ból’s-an → ből’s-en → bölcsen)

        (SZ – S váltakozás)-(ÜSZ → ÜS)

 

                              ISMÉG → ISMÉT → ISMÉTEL → ismétlés

                              ISME              (ÜS-öm-ű → üsme, ami belém „ütődött”, vagyis a leképezett,

                                                           beazonosított tudnivaló, stb., bármi)-(lásd: belé-„verik”

                                                           a tudnivalót)-(jelzője fejti a szót!)

                                                     → ISMER, ISMERET, ISMERŐS, stb. (az  -R- itt igerag)

                              ISKOLA          (itt „verik” a tanuló fejébe a tudományt, itt „üskölik”,

                                                         Üskölő → üsköle → (uskola)→ OSKOLA, ISKOLA

                                                            (az orosz is innen veszi a fogalmat: ÜS → ÜCS → UCS)

                                                            ucsénie = tanulás, ucsenyík = tanuló, ucsíty = tanít, de ucsásztok =

                                                             = rész)-( azaz: ütet, leütés valamiből)

        rokoni kapcsolatok:

 

                              ŐS                    (mind rá „ütünk”, ő az ütőnk”, ÜS → ŐS)

                              ÖCS                 (hasonlít rám: üs-em → ücs-em → öcsém)

                              SZÜLŐ → SZÜLE (világra „ÜT”, ÜSZ-ül → SZÜL → szülő)

                              ASSZONY ←       (aki szül, üssz-öny → asszony)

                              ÜSZŐ                (szülő lesz, „ütő”, üsző)-(előhasi üsző = először vemhes)

                              SZUKA             (üsz-ög-ű → üsz-ög-e → szug-a → szuka)-(nőstény kutya)

                                                                (más: átütni való dolog van itt: ÜSZ-űs → szűs → szűz)

         1/c.  ÜG → ÜK

 

                             EGERÉZIK ←   (érint valakit egy dolog, (üt)-üg vele → üg-örözik → egerézik vele)

                                                                                             (v.ö: angol agree = egyezik)

                             ÖG                 (= pont, vagyis beütés.) Innen áttétellel:

                                                       „PONT olyan”, „PONTOSAN úgy van!”, „PONT jókor”, stb. (azaz: ÜT)

 

                             OK-NI, bele-OKULNI (régi szavak)-(= beilleszkedni, „ütődni”)-(bele-okni,

                                                        bele-okulni, pl. társaságba, ugyan az, mint a beilleszkedni, azaz

                                                        elfogadni annak szokásait, törvényeit)

                                                             (az OK szó is  -ütés- értelmű, tudniillik az indít el valamit, az ütés

                                                              vált ki cselekvést. Ugyan az, mint az ÜT-ből eredő HAT-HATÁS,

                                                              és az ÜSZ-ből származó ESZELNI (itt: késztetni jelentéssel.)

                             OKOS             (beilleszkedő, üg-ös → OKOS (ebből az eszes értelmű szavunk)

                             OKUL              (azonosul, leképezi magában a tudnivalókat, ÜG-ül)

                                         Továbbá: OKÍT, OKTAT, OKTALAN (török: okul = iskola)

 

                             IGAZ               (ÜG-öz(ik)-(= egyezik)

                     Meg-IGAZÍT            (embert igazzá tesz, egy eszményhez azonosít, ÜG-öz-ít)

                                                              (eredeti ÜT értelemmel: meg-igazít = helyre üt)

                              IGAZOL          (= azonosít)

                              IGAZODIK     (azonosul)

                                                              (IGAZGAT = helyre ÜT)

 

        (Kitérő:

         Az azonosság kifejezésére van egy olyan fogalmunk is, amely látszólag nem ebből a gondolatmenetből

         ered. Ez az  -egy-, a számnév. Szavai: egyezik, egyező, egyenlő, egykorú, egyívású, egyforma, stb.

         Egy elgondolás szülte, mint az azonosság kifejezőjét :  ha például több dolog közül többen válasz-

         tanak egyet, akkor mind azt az EGYET akarják, tehát akaratuk EGYEZIK, EGYENLŐ, stb.

         Ebből: egyenes, egyenget, egyenletes, stb. EGY forma ad egyforma tárgyakat. Majd elvonatkoztatva

         bármire rámondhatjuk, amik azonosak egymással. Egyező korúak → egykorúak, egykorásúak.

        

         Eddig rendben is volna, csakhogy van itt néhány más furcsaság.

         Például mi az, hogy EGYETLEN? (kielemezve: egy-etlen, vagyis itt egy fosztóképző van. Lehetne

         egy-telen is elvileg. Szó szerint azt jelentené, hogy egy sem, ahol még egy sincs, vagyis: semmi.

         Mégis! Jelentése: csak egy, egyedüli.

         Más példa: EGY → egy-lik → ely-lik → ILLIK. EGY-lő → ILLŐ (= egyező). Továbbá:  illeszt,    illeszkedik,

         illem, illendő, illetlen, ildomos. Akivel egy valami: akit ILLET → ILLETŐ (személy)

         DE!  meg-ILLETŐDIK = meghökken, meg-ÜTKÖZIK!

         

                  

         Az ellentmondás onnan adódhat, hogy az azonosság kifejezése ilyen formában (üt-üsz-üg), régebbi,

         mint a számok fogalmának felismerése. (Ezt igazolják az idegen nyelvekkel való összevetések is, t.i.

         az azonosság kifejezéseiben sok az egyezés, míg a számokban nem.)

         Vagyis: eredendően az, hogy  -egyezik-,  -egyenlő-, stb. az  -ÜG- fogalmából származik. Azaz:

         ÜG-özik → (EG-ezik) → EGY-ezik. (v.ö: lat. AEQUUS → aequalitas → fr. Egal, stb.)-(az egy = unus) !

         A számnév eredete más: ER (ered → erdeti, eredő) → EL (eleje, első, elől) → ELY → EGY.

         Később a hangzásbeli azonosság összehozta a két fogalmat, de nem minden formáját. Mert ugye

         nincs  „egy nélküli”, „egy-telen”.

         Van viszont  EGYETLEN!   E fosztóképzős szó ugyanazt jelenti, mint az AGGATLAN  (= ép, sértetlen).

           Mi az ép, a sértetlen? Hát az a fa, amelyről a terméseket leszedjük!

         Ez az, ami ÜG-etlen → EGY-etlen (azaz: ütetlen), mert még a termések együtt vannak, egységben.

         Később a számra lehetett vonatkoztatni. (Miután levertük őket, akkor már többen lesznek.)

         A szó viszont változatlanul megmaradt, még úgy is, hogy értelmetlennek tűnik.

         Ugyan ilyen a meg-ILLETŐDIK, azaz meg- ÜTKÖZIK kifejezésünk is.

        

         Mivel a kétféle erdetű fogalom hangzásra is azonos, valamint azonosság-kifejező is, átfedik egymást,

         származékaikban nem is választhatók szét. (Egyébként abból is kiviláglik az ÜG → EGY eredete,

         amit szólásaink tartalmaznak: „egyből…”, „egyszeriben…”, „egyszer csak…”, „egy-hamar…”, stb.,

         azaz ütés-szerűen, gyorsan.) (Mint az „üttön” → ÉPPEN  esetében.)

 

         az ÜG → EGY  származékai:

                             ILLIK           (EGY-LIK, egyezik)-(egylik → elylik → illik) →

                                                       illem, illedelem, illetlen, illeszt, illeszkedik, ildomos, illet → illető

                             OLLÓ           (egybevágó, egybeillő kések)

                             JEGYEZ       (EGY-EZ, egyeztet, azonosít) ebből: általánosan

                                                       JEGY → meg-jegyez, „jegyezd meg!”, belépő jegy, stb

                                                       (jegy-lel → jel-el) → JELÖL → JEL → jeles, jelez, jellem, jelleg, jelvény

                             IGEN            (ÜG-en, vagy: EGY-en(lő), netán ÍGY-en)

                             UGYAN        (hasonlóképp az előzőhöz). Kifejezései:

                                                        ugyancsak, ugyan ilyen, ugyan olyan, ugyan úgy, „ugyan már!”

         (Innen származékaikban az  -E- közelre, és az  -A- távolba mutató szavak után úgy alakultak, hogy fel-

         vették a magas illetve mély hangzást, követve a dallamosságot. Mint : ez – az, itt – ott, stb.)

         (Vagyis: átfedésben vannak e közelre, illetve távolba mutató fogalmakkal.)

 

                             ÍGYEN   → ÍGY,     ÍGYEN   → ILYEN  → ILY

                             ÚGYAN → ÚGY,    ÚGYAN → OLYAN → OLY

                            

                             ÍGÉR              (ÍGY)-(értelme szerint: így-el. „így lesz!”, mondja) (Itt még az  -R- a rag!)

                                                        (t.i. az  -R- ragból jön az  -L-!)

               egyházi  IGE                (ígéret)-( így-(lesz)-E!)

 

        ( E származékokat, ha mint az azonosság kifejezéseit használjuk, akár fel is cserélhetjük őket.

         Például „így van!” = „úgy van!”, „úgy is jó…”, „úgyis elmegyek!”

         Viszont rámutató szóként a helyén kell lennie: nem így, hanem úgy; így is jó, meg úgy is; ez ilyen,

         az meg olyan; emilyen-amolyan (lásd: eme-ama)-(ama → ám, = nem em!, azaz nem ilyen)

                             HELYES        (jöhet az ILY-es szóból, átfedésben a  -helyénvaló- fogalmával.

                                                         Két értelme van: igenlés és szépség, azaz helyénvalóság.)

 

 

 

        Rokoni kapcsolatok:

 

                              ÜK                  (akire, akivel „ütünk”) → ükanya, ükapa, ükunoka

                              IKER               („ütnek” egymásra)

                              HÚG               („ütőm”, ÜG-öm → ug-om → húg-om → húg)

       Utódot „üt”:

                             KANCA           (ük-onca → kanca)

                             KOCA             (ük-óca → koca)

 

       (E három szó, ÜT – ÜSZ – ÜG, ragokat is adnak, azonosság-kifejezőket is. Lásd e fejezet végén!

        Fontos, mert a többi közül már csak egy ilyen van, a  -képp,  -képpen.)

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egybevetések: (Koránt sem teljesek, csak jelzésszerűek, e feladatot másra bízom.)

 

                 Latin:

       a.) ÜT ® AT = igen, de mégis   (az AT eredeti ÜT jelentésű is, ugyanúgy, mint a DE!)

                                                                                                             ( AT = de, ellenben)

                     atque = és, meg ® atque is = mégpedig,   atqui = márpedig, mégis (lsd: -que!)

                     DOCEO = tanít → DOCTOR = tanító

                     EDUCATIO = nevelés  (szerintem nem az  educo = kihúz-ból jön!)

                     ET = és, is

                     ETIAM = még, újra 

                     IDEM = ugyanaz ® IDENTITAS = azonosság,  IDONEUS = alkalmas, illő

                     (Az idem szót  az is + dem, eo + dem, és az id + dem-ből vezetik le. De honnan a DEM??

                       Szerintem az idem lehet eredeti (= üt+em, másként: ütöny)-(= ütő, ütős), és az összevonásokkal

                       tűnik el az  i.)

                     ITA = így, úgy ® ITEM = éppen így, hasonlóképpen

                     ITERO = ismétel ® ITERATIO = ismétlés (ITER = ÚT!!) (üt-ű® utú® út)-(ütvény® ösvény!)

                     TAM = olyan ® TAMEN = épp úgy                                                           ­  (vö: csapás!)­

                     UT, UTI = úgy, valamint, miként…

                     AUT = vagy, vagy inkább

Valamint:     AUTEM = továbbá, és          (mint az AT esetében: AUTEM = pedig, de)

             gr.   AUTENTICUS = hiteles

                    AUTUMO = hisz    (AUTUMNUS = ŐSZ Ñ ÜSZ! = „ütött” táj, üszög színű)

Lásd még:    IPSE = ő maga („üt” magával)

               1.) TEMPUS = idő (ütő)   2.) TEMPUS = halánték (ide üss!)® ÜT(emp)US = ütős

               gr.  IDEA = eszménykép  (amire szeretnénk „ütni”)  IDIOTA = ÜTŐDÖTT (ütűött)

                    UTERUS = méh (ütér-es)® innen: tömlő ért. szó is van

 

 b.) ÜSZ ® IS = ő, az, ugyanaz 

 

c.) ÜG ®    AEQUUS = egyenlő ®AEQUALITAS, stb

               gr. ICON = kép  (üt az eredetire)

                    -QUE = és (szavak végén, pl.:ceterique = és mind)

  (végül:        ICO = ÜT,  ICTUS = ÜTÉS)

 

 

 

 

 

 

 

                           Török:  (magyar írással)

a.)    ÜT ® ADALET = igazság

                 ÁDET = szokás (azonosan tenni ugyanazt)

                               (atar = ütő,  atar damar = ütő-ér)

                 DAHI = szintén, is

                 DAIMA = mindig (azaz: valamit folyamatosan ugyanúgy)

                 DAIMÍ = állandó

                                 (darbe = ütés)

                 DE = is

                 DOGRU = igaz, egyenes

                 DOGUM = születés

                                 (idman = edzés®ütmény)

                 TABIÍ = persze

                 TALIM = képzés (tanítás)

                 TAM = éppen

                 TANIK = tanú ® TANIMAK = felismerni (-mak, -mek igeragok!)

                 TASDIK = igazolás

                 TEK = egyetlen

                 TEKRAR = ismét

 

b.)    ÜSZ® ES = társ (egyek vagyunk, azonos velem)

                           (eski = régi, öreg® „üsk-ölt”, ütött-kopott)

                  ESIT = egyenlő

                           (isze = pedig, viszont®mint a: DE!)

                  ISZIM = név (azaz: ami egy velem, az azonosítóm)

c.)    ÜG ®  ALISMAK = megszokni (egyezni®illőz-ni)

                  EGILIM = hajlam (egyezés valamivel)

     (ÜK)® HAKIKÍ = igazi, valódi

                  HÜKÜM = ítélet

                  HÜKÜMSZÜZ = érvénytelen (-szüz: fosztóképző)

                  IKIZ = iker

 

                  OKUL = iskola

                  OJUN = játék (olyan!)® OJUNDZSU = színész

                  ÖGRENDZSI = tanuló

                  ÖGRENMEK = (meg)tanulni

                  ÖGRETMEK = tanítani

                  ÖGRETMEN = tanár

 

            

      orosz: (magyar írással)

a.)    ÜT ® DA = igen

                           (davnij = ősi, régi) (ütött-kopott)

                 DÁZSE = is

        (d®gy) GYÉVUSKA = lány (leszármazott: „ütet”® ütű-öske)

                 DOCS = (valaki) lánya (ütet®utód)

        (d®gy) GYITYJÁ = gyerek, GYÉTYI = gyerekek (szintén utódok értelmű)

                 DRUG = barát („egy-ütetű” velem)

                           (drugój = más ® nem ÜT, hanem elüt!)

         (d®gy) GYÁGYÁ = nagybáty (ütet-tata-déd)

                 (OTEC)® ATYÉC = atya

                           (odín®agyín = egy) (egyínica = egység)

                 TAK = így, úgy ®TAKÓJ = ilyen, olyan, hasonló

                 TYOTYA = nagynéni

                 TJOZSA = anyós

                 TO = azaz, vagyis, így

                 -TO = éppen, ugyan, meg

                 TÓZSE = is, szintén, ugyanaz

                 TAVARIS = társ (együtetű velem)

                 TOLKÓVÜJ = okos

                 TOT = az, az a…

                          (udár = ütés)

                 UDOSZTOVERÉNYJE = igazol

b.)    ÜSZ® I = és, is    -ICS nevek végén (= utód)

                  OCSKÓ = jel

                  UCSÍTY = tanít, UCSENYÍK = tanuló, UCSÍTYEL = tanár

                  CSÁSZTO = gyakran (azonosan többször)

                           (csasz = óra, mint  idő ← ütő) (csasztíca = részecske ® ütet, leütött darab)

  ÜSZT® ÍSZTINNÜJ = igazi

                 ÍSZTINA = igazság

c.)    ÜG ® IGRÁ = játék

                 UKÁZNIJE = utalás, hivatkozás

                            (ukáz = parancs® utasítás)

 

 

 

 

 

 

                      Angol:

a.)    ÜT ® HITCH = egyezik (üt)

                      (hit = üt) (adz, adze = bárd, fejsze ® ütő, vö: edz!)

                  IT = az

                  THAT = az

                  THE = az

                  TIME = a szorzás szavaként

                       (time = idő)

                   TEACH = tanít ® TEACHER = tanító

                   THUS = így

                   TAME = idomít (vadat)

                   TRAIN = idomít

                   TRUE, TRUTH = igaz

                   TWIN = iker („üt”-vény)

b.)    ÜSZ ® AS = amint, ahogy

                  (ash = hamu ® ősz színű, azaz: üsz-ög)

                   YES = igen

                   EACH = mindegyik, minden egyes…

                   (HE) IS = (ő) az

  ÜSZT® STRANGE = idegen, furcsa ® elütő

                 SO = így

c.)    ÜG ® AGAIN = ismét ® AGAINST = ellen (mint:  kép-est)!

                 AGREE = egyezik, egyező

                 AKIN = hasonló

                 EKE = is, szintén

                 O.K. (oké)-(vagy régi eredeti, vagy Harrison amerikai elnök városa után, t.i. Old Kinderhook)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                             2.) PER ® VER

        Az azonosság kifejezésére ebből kevesebb van a magyarban, több az indoeurópai nyelvekben.

        (Van egy kifejezésünk: „VERETES” igazság. Lehet eredeti, vagy latinizálás.)

 

        Egy-veretűek, egy test „veretei”® egy-test-ver ® egy-TEST-VÉR ® FI-VÉR, NŐ-VÉR

        (Van ahol a VER-t VÉR-nek mondják: „el-vér”, „meg-vér”, stb.) (Debrecen környéke.)

        (Lásd még: vérvonal, kék vér, nemesi vér, stb. Azonosságra utaló fogalmak.)

         Két kifejezés: 1.) némelyik állatra mondva ® „kölyköt VET” ( veret ® ve’et ® vet)!

                               2.)   „rossz vért SZÜL”!!

 

        Sorvégi azonosságok: veréses® VERSES ® VERS  (versus)

        Igaz, „veréses” ® vers-ű ® vers-e ® PERSZE!

                      (A -per- a korábbi, itt csak az értelmezés miatt írok V-vel.)

 

        Egyformák, (egy ver)—egy per® EGY PÁR ® ált. PÁR

 

        Egy pár vagyunk, egyformák, egy veret: PAR-AT ® BARÁT ® (R kiesés)®

                    ba’át-ám ® BÁTY-ám ® (a nagybáty után) ® BÁCSI

 

         Egyforma árucikkek, (egy vereték), PORTÉKA  (vagy egyszerűen: megmunkált értelmű: t.i. a munka: VER - work, Werke, az ÜT-ből: opus, ipar, stb. Ti. ütve készül ami megmunkált.)

         (Vagyis: PAR (= ver) te’ék(enység)-ű ® POR-TÉK-Ú ® PORTÉKA)

 

         Mindegy, mert egyformák, egyveretűek, úgy „ver”, hogy ez is, az is jó ® BÁR-melyik jó

                    ® bárki, bármi, bármelyik, „bárcsak!…”= mindegy, csak…, stb.

 

         Egy veretű barát, VERE BARÁT ® FELEBARÁT ® FELEIM!….

 

        „Veretek”, utódok, rokonok: PORONTY ® VÖRÖNTY (ugyan az!)

                       BÁRÁNY ® BARI ® BARIKA ® BIRKA

                       BORJÚ

 

 

 

 

 

 

 

 

       Egybevetés:                    Latin

                        VERUS = igaz, illő

                                       (verber = vessző, ostor ® verbero = ver, megver) (vessző ← veressz-ő)

                        VERITAS = igazság, valóság

                        VERSUS = vers

                        FRATER = fi-testvér    (ferio = üt, ver) (frango = tör)

                        PAR = hasonló ® PARILIS = egyenlő, egyforma

                  gr. PARABOLE = hasonlat

                                        (PORTA = kapu ← kiütés, verés a falban)

      Utód, „verés”, rokon:  

                        PARENS = szülők ← PARIO = szül  (ver!)

                        PARVUS = gyermek

                        PULLUS = fióka, kölyök   (PELLO = üt, ver) (PULSUS = ütés)

                        PATER = apa  (par-at-ér® pa’ater® pater)® (father, Vater)

 

 

                                       Török:

                                        (vurus = ütés,  vurmak = ütni)   (ütni = verni)

                        BARI = bárcsak!….

                        BERABER = együtt ® BERABERLIK = döntetlen (azaz: egyenlő)

                        VAR = van (! valóság = egyezés) (varlik = létezés)

        Utód:        BIRADER = fiútestvér (vö.:brother, Bruder, frater)

 

 

                                      Orosz:

                        VRÓDE = hasonló      (vremja = idő ! ütés, verés!)

                        PRAVDA = igaz, igazság

                        PÁRA = pár

                        VERITY = hisz, elhisz

       Utód, „veret”:

                       BRAT = fiútestvér

                       PÁRENY = fiú, legény

                       PRADED = dédapa

                       PRÉDOK = ős

 

 

 

 

 

 

                                  Angol:

                       FAIR = igazságos, illő

                       PARITY = egyenlőség

                       PURE = igazi

                       VERY = igen, igazi, valóságos

      Utód, „verés”, rokon:

                       BIRTH = születés (verés!)   (bird = madár ! verdeső, mint: ver-éb ! ver-eg)

                       BORN = született, születésű

                       BRAT = kölyök, poronty

                       BREED = nemz, tenyészt, szaporodik

                       BROOD = költés, ivadék

                       BROTHER = fiútestvér

                       FRIEND = barát

                       FRY = (hal) ivadék

                       PARENT = szülők

 

 

 

                        3.)        CSAP → KAP

                      (csapkod → kapkod)

        Az ütéshangokat utánzó egyik szavunk a  -csap-. (Mivel e hangok nem egyformák, szavaik is mások.)        A csap szó eredetileg olyan ütéshangot utánzott le, ahol nagyobb felületek érintkeznek össze. Pl. a tenyér, egy bőrdarab, stb. Mosáskor a vizes ruhát egy erre a célra készített fával ütötték, hangjában benne van a víz is: 

  „szapp – szapp – szapp”. A mosás  -szapulás-, a fa neve  -szapulófa-. Sűrűn ütjük:  -szaporán-, stb.

Vesszőhang a  „supp”. A -supra- annyit tesz, mint vessző. Összesuppad → süpped, stb. A  -csatt- hasonló,

viszont a végén a két  -T- jelzi, hogy ez már keményebb hang. Egyéb ilyenek: katt-an, katt-og; kopp-an,

kop-og; ketty-en, kety-eg.

Mindezt azért volt szükséges megjegyezni, mert a  -kapp- szó valószínűleg nem önálló hangból származik, hanem a  -csapp- hang  K-s változata. (K → CS  váltakozásra néhány példa: (körlő) → csörlő,

kör(öz) → csűr, stb. Idegenben is: Kirche – church, quinque – cinque, caesar → „csezáre” – „kajszer”.)

A  -kapp- ugyanis egy kopogó hang lenne, mint a  -kopp-. A belőle eredő szavak viszont a  -csap-ra utalnak.

Csapó – csapkodó szerszám: (csapa) → kapa. Csirkét (csappaszt = csupaszít) koppaszt. Csupasz = kopasz.

Más: az  -elképesztő-  inkább lesújtó (csapó) eredetileg, mint arc-elváltoztató. (ami szintén igaz lehet)

Összeütött, csapott – csappasztott → (kapp) → (keppesz-es) → köpcös. Csapkodva alakítható:  képlékeny.

 

      Az azonosság kifejezőiként:

 

     Kifejezései:

                         rá-KAP               (rászokik, azonosan teszi ugyan azt)

                el van    KAPATVA     (rá van szokatva)

                         ki-KÖPÖTT apja←(átértelmezett  -kép-, semmint a köpésből)

 

     Szavai:

                              CSUPA          (egy-csapásúak, le-csupáltak. Termések esetén: „csupa dió” pl. )

                                                         (ami lecsupált kisebb lesz:  -csupán-.)-( és:  -csupasz-)

                          le-KOPPINT      (másol, utánoz)-(ma általában lopva)

                              KOPÓ            (nyomot azonosító kutyafajta)

                              KEPE             (régi szó:  aratóbér. A munka értékével azonos összeg, annak

                                                          fedezete. A bér = veret, u.az.)-(per-et → ber-et → bér)

 

 

                              KÉP                (egy „kapp-ú”, egyezik, olyan mint az eredeti, valóságbeli dolog)

                              KÉPTELEN(ség) ← (nem egyező)

                                                           1. eltorzult, pl. helyzet

                                                           2. badarság, bolondság

                                                           3. tehetetlenség

                          le-KÉPEZ            (utánoz)

                              KÉPLET          (valamely dolog képszerű változata)

                          ki-KÉPEZ            (azonossá tesz)

                                                       KÉPZETT, KÉPZETTSÉG, KÉPZŐ, KÉPZŐDIK, KÉPEZHETŐ

                               KÉPES            (valamire)-(tud leképezni)

                                                       KÉPESSÉG

       Ragok:

                        -KÉPP, -KÉPPEN ← (azonosan, úgy)

              ehhez   KÉPEST               (itt az  -est- az  ÜT-ből származó egyik rag, mint  szívest, örömest,

                                                            de ez esetben nem azonosság-kifejező ragként, hanem eredeti  -üt-,

                                                            azaz:  el-üt értelemmel. Vagyis a  -képp- (= azonosan, úgy) értelmét

                                                            megváltoztatja, ellentétessé teszi. Pl: „azt mondta jön…”. Ha tényleg

                                                            jön:  e-képp tett. Ha nem: ehhez kép-est nem.)-(azaz: elüti a „kép”-et)

 

   Egybevetés:              Latin:

                                            (capio = megfog ! azaz: elkap)

                      CAPTUS = fel-FOGó-KÉPesség

                      CAPTIO = csel, fortély, csalás (vö: leképez = utánoz!)® CATUS = éles eszű (kiesett P)

                      COPIA = mód, képesség

                                            (a copia = bőség ! mint: tép ® táp-lálék)

                                            (copiolae = csapatocskák ! összecsapódtak, CSAP-AT)

                 gr.  COPIA = másolat (leképezés)

                       QUIPPE = bizonnyal, csakugyan; hiszen… ! KÉPP, KÉPPEN

 

                                    Török:

                        KABILIJET = képesség

                                            (kapmak = elkapni) ® (kórt is)

 

                                    Orosz: nem találtam 

 

                                    Angol:

                                           (capon = kappan)  (catch = elkap, elfog)  (chop = aprít)

                        CATTY=ravasz (mint a latin captio®utánoz, színlel, leképez)-(kiesett P)-(?)

                        CUTE = ravasz  (ugyan úgy, mint az előző)

                        COPE (~ with sg) = megbirkózik valamivel !(képes valamire)

                        COUPLE = pár

                       

                    4.)     HUSS!   ® (hasít, huss-ol ® kaszál, stb)

Egy „hussolásúak”-hasításúak ® HASONLÓAK ® HASONLÍT, HASON-„szőrű” (szerű)

                        HASZNÁL (hason-ol) (azonosan ugyan azt teszi) ® ELHASZNÁLÓDOTT

                                        ( a haszon a HÚZ-ból van!)

 

Egybevetés:                   Latin: nincs

                                      Török:   (haszat = aratás)

                         HISZIM = rokon  (vagy az ÜSZ-ből!)

                                      Orosz:   (kuszáty =harap) ® (kuszók = darab)

                         KÁZSDÜJ = minden, minden egyes   (bizonytalan!)

 

Angol:   (gash = vágás) (hash = vagdalék) (hatchet = fejsze, bárd)     CUSTOM = szokás

 

 

5.)    Szakít, szaggat ! („SZAKK”)

Kifejezés: „SZAKASZTOTT OLYAN”, mint pl. az anyja

Azonos dolgok, cselekvés, életvitel: SZOKÁS, SZOKOTT dolgok ® megSZOKNI, stb.

 

Egybevetés:                     Latin:   (seco = vág = szeg! szak-ít)

                       SIC = így, úgy

                       SIGILLUM = kis kép, pecsét

                       $SOCIUS = társ ® SOCIETAS = közösség

                        SOCER = após,   SOCRUS = anyós

 

                                        Török:   (szikistirmak = meghúzni ! szakítani)

                        SZIK = gyakori  (azaz: szokott)

 

                                        Orosz:  nincs

 

                                        Angol:

                         SUCH = ilyen, olyan

 

 

                    6.) VÁG  (bizonytalan, de azért idevettem)

     Két, vagy több dolog  EGYBE VÁG ® EGYBEVÁGÓSÁG

Egybevetés: más (az eddigi) nyelvekben nincs rá kifejezés.

 

 

7.)    TÉP

A magyarban nincs rá kifejezés. (Lehetséges, hogy volt?)

 

Egybevetés:                     Latin:

                        Görögből!® TYPUS = alak, kép

                                              TYPICUS = rendszeresen visszatérő

 

                                        Török:   (toplamak = leszedni ! tépni)

                         TOPLANMAK = gyülekezni

                         TOPLULUK = társaság

                         TOPLUM = társadalom

 

          8.)    MAR ® (mer, mereget, merít)

 

Egy-marású ® (mar-ú) ® MERŐ ® „merő egy víz lett”, „merő hazugság!” (= csupa)

                  MERŐ-E? ® meg kell (merőzni) ® MÉRNI

                  MERŐZŐ ® MÉRŐZŐ ® MÉRŐ

(Azaz, össze kell vetni a meglévő mérőeszközöket, pl. súlyokat a mérendővel.)

 

 

Egybevetés:                 Latin:  (mordeo = mar) (mergo = márt, merít) (merito = szerez!mar)

                                                (merx = árucikk!amit „kimartunk”, „maradék”, marha!)

                            MERUS = tiszta, szín-(pl. arany); csupa, valódi Ù MERŐ!

 

                                     Török:  nincs

                                     Orosz:  nincs

                                     Angol:   (mordant = maró) (mark = jegy ! be-marás)

                                                   (marsh, moor = mocsár! mer(ül)ős)

                            MERE = merő, puszta (pl. kiváncsiság) ® MERELY = csupán, pusztán

                                                    (ez ugye az angolból nem következik tisztán?)

                            (a magyarban:  „merő” fáradozás, erőlködés, stb. = hiábavaló, átfordult értelemmel)

 

 

                  9.) KOPP → KOLOPP

 

 Ide jön utóljára:  „kopp”-„kolopp”  (= egy, ill. két ütés hangja, tkp. oszlop leverése két „kolopp”-ács--csal!)

 a ritmus: ti-tá, ti-tá, ti-tá. Ma is ez az üteme a ráverésnek, ha ketten ütnek!) → KLAPPOL (= egyezik, ÜT!)

 (nyers fát véve: az ütött tárgy és az ütő eszköz zúzódott felületei után: kolopp→ csolopp→ CÖLÖP) 

 (Az ütött felületek szélei kitüremkednek→ „kolopp” alakúra → KALAP alakúra)-(e miatt nem „kalapp”-ol!)

 Viszont az  „egy kalap alá vesz”  jelentése:  egyenlőnek tekint. (lásd még: német: klappen)-(!)-(ang: club)

 

 

 

 

 

 

 Az  ÜT, ÜG, ÜSZ  szavak, mint hasonlóságot kifejező ragok:

                   (A szavakhoz járulva, a névadóval azonosult új fogalom jön létre.)

 

1.)    ÜT® -AT, -ET

           húz + üt→ húz-at → HUZAT             (T → D) töm-et →TÖMED-ék, vál-at→VÁLAD-ék, stb.

          von + üt → von-at → VONAT            (helynevekben: Kerecsen-d, Aszó-d, Dormán-d, stb)

 

(Az  ÜT és az ÜG toldalék esetében a ragozandó szó mindig ige, az ÜSZ pedig főnevek után is odatehető.

Ha a szó nem ige az első kettőnél, akkor igét képezünk belőle.

Pl.: fondor → fondor-ol → fondorlat, kő → kövez → kövezet, és erezet, viszonylat, árnyalat, halmazat, stb.

Így jöttek létre a -LAT,- LET, és a -ZAT, -ZET toldalékok az ÜT-ből származóan, melyek főnevek után használatosak: körlet, párlat, körzet, domborzat, fejezet, fedélzet. Összetett: mos-lat → maslad-ék, stb.)

 

T g P:  oszlop, közép, ülep, stb. (Nem sok van belőlük.)

T g C:  kupac, ketrec, pokróc, stb. Ill. kolonc, virgonc, suhanc,     T→CS: lebencs, kilincs, parancs, stb.

 

2.)    ÜG → -AG, -EG, -ÖG

          töm + üg → töm – eg → TÖMEG                         és: koron-g, doron-g, sallan-g, stb.

         száll + üg → száll – ag → SZALLAG-SZALAG 

   kecs(es) + üg → kecs – eg → KÖCSÖG, KECSEGE, KECSKE, KÓCSAG, (kecseg-eny→keskeny)

               őr(j)ít + eg → őrít-ög  → ÖRDÖG   (t.i: ha belénk bújik)

      G → K: (víz)ár + üg → ár-ag → ÁROK,    kopp-ag → KOBAK, ill. falán-k, élén-k, stb

              K → ÉK:  menedék, kotyvalék, ajándék, boríték, stb. (igék után)

 

       G → GY:  mirigy, völgy, légy, hölgy, irígy, ill. görön-gy → (gyön-gy), stb.

      G → H: ált. összetételekben alakulva: kályha, marha, enyhe, irha, konyha, stb.

 

             Különlegesség: (le)-fog → fek(tet) → fogandék-fekendék → VENDÉG (lásd: belső ragok)                      (itt az -ék-ből lett -ég)

 

       Amint az ÜT-ből a -lat, -let ragok alakultak, itt a -LAG, -LEG a két toldalék, és ezekből származóan

      a  -LÉK.    Pl:  viszonylag, átlag, előleg, utólag, ütleg, ill.: függelék, hordalék, főzelék, stb.

      Egyéb összetett ragok is lehetnek, ezek azonban meglehetősen ritkák: madzag, ellenzék, ingatag, verejték.

      (A lényeges a dologban, hogy nem képezünk ezekkel újabb szavakat, ellentétben pl. a -zat, -zet-tel.)

 

3.)    ÜSZ → -ASZ, -ESZ: kopasz, repesz, tapasz, támasz, rekesz, kamasz, stb.

                   -ÁSZ, -ÉSZ:  lovász, lövész, erdész, vadász, halász, juhász, kanász, stb.

               (Itt az –SZ- rag volt az eredeti, ami később –S-sé alakult, azonban az –SZ is  megmaradt,   illetve újabbak is keletkeztek a nyelvújításkor.

                  Néhány példa az  S—SZ váltakozásra:  halas – halász, vadas – vadász, támos – támasz, stb.

 

SZ → S: →       -AS -ES, -ÖS:  házas, vizes, ökrös, üdvös, kapás, erdős, fejes, (+ -ag, -eg→-SÁG, -SÉG )

          S → CS: → tapacs, ragacs, kovács, kalács, korcs, (azaz: tapp-os, rag(ad)-os, ková-s, kel-ős, kór-os)

          S → ZS: → (píres-el) → perzsel, (korúos-ol) → kuruzsol, (pír-os) → parázs, stb.

 

 


 

4.)    Az ÜG-ből származó EGY, azonosságot kifejező szavunk származékai is adnak ragot:

 

      Az EGYEZIK-EGYEN(lő)-ből jön az ÍGYen-ÚGYan, emebből meg az ILYen-OLYan.

      Az ILY és az OLY éppen úgy ragokat is adnak, mint az előzőek, épp olyan gondolatmenettel.

 

„Mrrr” + OLY(an) ® mrr-oly ® MORAJ

OLÚ (= folyadék) + OLY → olú-oly → OLAJ  (lásd: olú-ad → olvad)

TOL(akodva lop) + OLY → tolú-oly → TOLVAJ

„Zrrr” + OLY(an) → zrr-ely → ZÖREJ

LAP(os terület) + OLY → lap-oly → LAPÁLY  

Továbbá:  dörej, robaj, kacaj, röhej, ill. karvaly, király, viszály, személy, homály, stb.

(Nem érdekes, hogy az ily-ből , avagy az oly-ból ered-e, mert a nyelv a dallamosságnak megfelelően formálja át e ragokat.) (Ill. eleve az ÜG → EG → EGY → ELY-ből.)

 

Az LY átalakulhat NY-nyé:

     Lap → (lapály) → lepény

    Inog → inogú-ony → ingovány  (a -VÁNY, -VÉNY ragok így alakultak ki!)

Továbbá: tömény, előny, hátrány, hitvány, sorú-ony → sor-vány → sovány (sorú-adt → sorvadt)

               És: mutatvány, igazolvány, szemelvény, stb.

 

NY-ből: N

                      kormány-kormán( a Felvidéken!), stb.(+ -ag, -eg→ -NOK, -NÖK )

 

      N g M:   korom, barom, karám, terem, verem, hozam, huzam(os), köröm, stb.

                      Összetevésekben: -MÁNY, -MÉNY! (takarmány, keresmény), -MAT, -MET, MÁT, -MÉT

 

     LY-ból  L: (itt is találkozhatunk tájankénti változatokkal) viszál-kodik, homál-os, királ-kerál-király, stb

                      És: fiatal, huzal, vitel, hozatal, hivatal, ravatal, eledel, stb.

 

A legtöbb alkalommal azonban elmarad az ILY-OLY szavakból az LY!

      Marad helyette a belőle alakult -Ú, -Ű, (ma is ragozunk velük!), és az ezekből származó -Ó, -Ő.

      Pl: kezű, lábú, fejű, tetejű, aljú, stb. Ill: szabó, varró, néző, törő, stb.

 

 

Példák a LAP szavunkkal:

                     (az ÜT-ből) ® LAPÁT, (lepel, ami be-LEP) ® lep-et(ű) ® LEPED-Ő, LEPED-ÉK

                                        (lepellel váratlanul lefog)® meg-LEP ® meg-LEPET-és   (ebből: meglepődik)

 

                     (az ÜG-ből) ® lep-eg®lepegy®(lepegyek®lepgyek®legyek) ®  LÉGY! (vö: lepgyes®lepcses)

                                                                           (tudniillik  belepnek, ellepnek valamit, általában dögöt)

                                                                          

                     (az ÜSZ-ből) ® LAPOS, meg-LEPÉS, el-LEPÉS, LOPÁS! („leplez”® lopoz® lop)

 

                     (az EGYező-ből) ® LY® LAPÁLY,   (LY® L) ® LEPEL

                                                 ® LY® NY ® LEPÉNY

                                                 ® LY ® Ú,Ű ® lap-ú® LAPU

                                                          ® Ó,Ő ® meg-LEPŐ, LOPÓ


    A kicsinyítő képzők, -KA, -KE, ebből -CA, -CE, és  -CSA, -CSE  úgy alakultak, hogy még egy hanggal bővült az ÜG-ből származó ÜK, valaha létezett szavunk. (De nem csak kicsinyít! Pl. falka, medence, stb.)

E bővülés az ILY, OLY szavakból származó magánhangzó. Eleve az LY, (vagy J) hang is megvolt, ami később lemorzsolódott. Ma ebből az Ó,Ő (igék után) és az Ú,Ű képző (főnevek után) maradt meg. Ha valamit ezzel ragozunk, tulajdonképpen összehasonlítást teszünk.  Például:

szín-ű, láb-ú, hossz-ú, fej-ű, illetve ír-ó, néz-ő, véd-ő, hozat-ó, vitet-ő, stb

 

Azaz:  ÜK  (= üt) azonos, ÜK-Ű = olyan, hasonló.     Innen továbblépve úgy képezhetünk e melléknevekből főnevet, ha az Ó,Ő –Ú,Ű ragokat kiváltjuk az -A, -E mutatószókkal. (= AZ, EZ)

Pl.   INGÓ – INGA,  SZÜLŐ – SZÜLE, ZÚZÓ - ZÚZA, ( az  -I- hang is betölti ezt a szerepet: lóti-futi, hánya-veti, stb.     

Ez az ÜS-ből származó IS-ből jön, az S elhagyásával.)-(kicsinyítő is, lásd alább)

Tehát: ÜK-Ű, ebből: ÜKE, ( az Ü a beszéd közben lemorzsolódott), majd: -KA, -KE ragok a dallamosságnak megfelelően. Innen tovább a K-ból C, vagy CS alakult. Példák:

             tálka, bőrke, Ferike, Ágika

             tálca, mérce, Marica, Berci

             (verő-vágó madár)-(verőce) vércse, fincsi, Marcsa, Tercsi

összetett: fiacska, erdőcske, Mariska, Vicuska (az  -us-  is megmaradt nevekben: Katus, Terus, Imrus, az  -üs-ből), stb.

 

Többes szám ragja úgy alakult ki az azonosságot kifejező  ÜG, ÜSZ fogalomból, hogy tudniillik ami

 ÜT = egyezik, azonos, azok többen vannak, de legalább ketten:

                                        ÜS-ből: IS (valamint: és, ill. s )  innen az -I- többesrag: keze-i, háza-i

                                                                               ÜK-ből: -K : kez-ek, ház-ak (töltelékhangokkal)

 

Különleges eset a -STUL, -STÜL, ill. -STÓL, -STŐL rag.   Az ÜS ragozott változatából, és a

-VAL, -VEL ragokból áll össze: ÜS-ET → ÜST (= ütet). Jelentése: azonos, vele van, egyek valamiben.     (Másik jelentése: valami ütője, azaz a feje, lásd üstök!)-(üst = fej, ami ahhoz tartozik: üst-eg, üst-ök, azaz a haj)

ÜST-VEL → ÜST-TEL → ÜSTEL → ÜSTÜL → STÜL  (és STUL)  pl: cipőstül, ruhástul.

.Az ÜST szóból más rag is alakult, hasonló értelemmel, pl. ÖRÖM-EST: az örömmel azonosulva.

NÉZVE + ÜST → NÉZVÉST.    És: ROHANVÁST, RÖGVEST, MOST!!, stb.

     -----------------------------------------------------------------   X   -----------------------------------------------------------------

 Végül:  (de ez már nem az előzőekhez tartozik)

 

                                  A!—O!  (távolba mutatva mondott, izgatott hang)

                              E!           (közelre mutatva)

                           SZ!         (figyelemfelkeltő sziszegő hang)

 

              A-SZ, E-SZ ® AZ, EZ ® (egyezik valamivel) ® AZ-ONOS, olyan, mint AZ!, EZ!

              AZONOM-RA ® (eredetileg  SZ-szel!) ® (A)-SZON-OMRA ® SZÁMOMRA

              AZONOD-RA ®  SZÁMODRA ® STB.

               AZ-ú-lat (os) ® (A)-SZULATOS ® SZULYATOS ®  SAJÁTOS®SAJÁT                  

              (sajátságos → önmagával azonos)

              AZ-onolos, EZ-enélyes ® SZEMÉLYES ® SZEMÉLY

              A szer-hez tartozó eszköz, azzal azonos: szer-azon® SZERSZÁM

(A számszer íj „zöm”-ítő (megfeszítendő-felhúzandó) szer(kezet). A számszer = logarithmus! ugyancsak „zöm”-szer: a szorzás, hogy összeadássá váljon „zömített” számokká kell alakítani

Számkivetett, száműzött: mindenki, a sokaság, a „zöm” által kivetett-űzött.    Számolni: felmérni a „zöm”, a csomó mennyiségét. „Zömöl” ® számol.)

 

Egybevetés:                 Latin:

              Azon ® szom  ® SUM, SUUM, SUUS, SUI, SE

                                 Ez ® ESSE, EST, ISTE

                                           ESSENTIA = lényeg ®(valami lényege az az önmagával való azonossága:

                                                    „azonatja”, „EZENETJE”®”EZENTJE”)

 

                                 Török:

                                          EZ, AZ = SU, (BU) ® EZ AZ! = ISTE bu

                                          VAN = ISTE

                                          ÖN-…= ÖZ (!az!) ®SAJÁT = ÖZEL  (azol®azolat®saját)

                                          SZÖJLE = ÍGY

                                          ÖZ, ESZASZ = LÉNYEG

 

                                 Orosz:

                                          EZ = SZEJ

                                          VAN = ESZTY, JESZTY

                                          SZVOJSZTVO = SAJÁTSÁG

 

 

                                 Angol:

                                          SELF, SHOULD, SHALL, SHALT, SAME, SUIT, SOME,

                                          IS, IST, EST

                               Francia:

                                          SE, SEUL(ement), SI, SOI, SOIT, SON, SOSIE, SOYEZ-SOYONS, SUIVRE, SUJET,

                       EST, ÊTRE   (JE SUIS ! É(n)  (a)SZÚ-IS, vagy: (e)SZŰ-IS! (én azonos = én vagyok)

 

                  ( olasz, spanyol: SI = igen ! az, azonos, egyező: aSZ-I)-(= az-I)

                  (Létigeként ez volt az eredeti, csak a magyar túllépett rajta a válni, és a lenni felé.)

                                          (E kérdéskör kivesézését is másra hagyom.)

 

3.)     A RAGOK ÉS TOLDALÉKOK

 

                                      HANGFORRÁSOKBÓL ALAKULT RAGOK:       44. oldal

 

                                      SZAVAKBÓL ALAKULT RAGOK:                       55. oldal

 

                                      SZEMÉLYRAGOK:                                               66. oldal

        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 RAGOK hangutánzásból:

A ragok (amelyek ma annak számítanak), éppúgy, mint a szavak, kétféle eredetűek.

Egyrészt közvetlenül hangutánzásból, másrészt a már meglévő ragokból, és ezek összetételeiből, ill. szavakból születtek.

Közvetlen hangutánzásból négy alaprag van:

    A.)    „MGH” – nyögésszerű hang, hirtelen megindulás-lökődés, és megállás-megakadáskor hallatjuk. Szavai is vannak, valamint a MEG- igekötő. A hangforráshoz hűen igeragot képez, ezekből, ha később főnevek váltak, megőrződött.  Ma is használatos.  Például:

                                „DR”—„MGH”------dör-mög

                                „PS”—„MGH”-------pus-mog

                                „PACCS”—„MGH”—pacs-mag(ol)  (ebből főnév lett )

                                „RRR”—„MGH”----re-meg       (stb)

(A törökben -mak, -mek igeragként maradt meg, az angolban: make = tesz, a németben: machen = tesz, latin: ago-egi-actus,  görög-latin: machina = gép (mozgó-működő), és a magyarban: MŰG, ebből: műk-öd  (-ni, -és, -ik, innen a  -kodik, -ködik, és a –kódik, -kődik összetett ragok), Valamint: megy, ige, stb szavaink.

(Az igekötőről:   Mi az, hogy:  meg-? Egyedül semmi értelme. A be-, ki, rá- stb., értelmes igekötők. Emez valami elkezdődését, illetve befejeződését jelöli, hűen a hangforráskori cselekedetekhez, illetve az igék állapotát jelöli, a pillanatnyi cselekvést.  (Eredetileg maga „A” cselekvés.Lásd: „MGH”-ű → mg-e → IGE)

Például megáll, azaz nem folyamatosan áll, hanem menéséből vált át állásba, stb.

Az e forrásból származó folyamatosságot kifejező igéknél ezért nem lehet ott! Például nincs „megmegy”, stb

Mint rag, úgy fejlődött ki (ezt állapíthatjuk meg szavaink alapján), hogy kezdetben az egész „mgh” alkotott összetevőt, majd toldalékot.

Ma is vannak ilyen szavaink, igaz, kevés maradt belőlük:

                                                                              Piszmog, remeg, stb, lsd fentebb

Ellentétben a meg- igekötővel, e rag, és a belőle kialakult változatai gyakorítóként szerepelnek.

 


 

 

 

 


M-G

 
                              pisz-mog

                              töty-mög → (közbeszúrt R ) → töty-mörög   (ilyen is van!)

                              dör-mög

NNN-G

 
 


                                  i-nog, zsi-neg, vo-nag-lik (→ vo-nak-odik )

 


NY-G

 

M-D

 
                                                                          ver-nyog, düny-nyög

 

 

                                 der-med, för-med, i-mád

 

 

 

(Természetes dolog, hogy a ragok, szavak azért alakultak át, hogy mást jelentsenek. A szavak alapvetően igék, majd egyesek főnévvé, melléknévvé, stb. alakultak.)

 

Innen két fő irányba alakult az „MGH” rag:

 

Az egyik, a gyorsabb beszéd miatt, a könnyebb kiejthetőség végett  -NG-vé vált. (közeli hangok!)

„MGH” → M-G → -NG, vagyis az első hang hátrább került, átalakulva N-né.

Ez ugyanúgy gyakorító: bus-ong, düh-öng, fesz-eng, stb.  Ma már ez a rag az uralkodó.

(Hangalakulásra ugyanaz, mint a személyes névm s többes szám 1. személye a ragozásban:  -mik, -  muk, -mük (= mi) - ből:  -ink, -unk, -ünk)

 

  E szóvégi rag használat közben átalakult:

              NG → ND → NT → NC → NCS → NGY → NTY

              NG → MB → MP → NF

              NG →NK

              formákra. Akár a szóvégeken újabb ragot kapva, akár belső ragként (lsd ott!)

(De! Nem minden ilyen rag alakult ebből a formából! Azon szavaink amelyek főnevek ugyanilyen raggal,

azok az azonosságot kifejező ÜT és az ugyancsak az ütést kifejező ÜG és ÜSZ régi szavainkból erednek.

 

 

A másik fő irány a felbontás.  Ez az –NG ragból, és származékaiból történik:

 

 

 

 

 


                                        moccan  -  mozog   ( raggal: mozog-ít → mozd-ít,  mozog-ul → mozd-ul)

                                        zörren   -   zörög ,     csattan  -  csattog

 

.

 

 

 

 


-K

 
                     mozog, farag, pörög                                            összetett ragok: -gat,-get, -gál, -gél*

                                                                                                       

-IK

 

-D

 
(vonag)→vonak-odik                                                                             *  szalad, mered, szenved, marad

(meneg)→menek-ül

-T

 
 


                                                                                                                 süt, fűt, hűt, fut (vö: lat. fuga)

játszik, mászik

 

 

 

Mivel az „MGH” rag és származékai az 1. szám 3. személyre vonatkoznak, személyrag is van innen, az  -N.

A jelenidő és a felszólítás ragja:  hozon –hozzon!    (de: hozza !   tárgyas!)

                                                     viszen –vigyen!    (      vigye!                 )

                                                     megyen –menjen! (      menje!  végig az utat)  stb.

 

 

*Gyakorítók a –D ragból:    -dal, -del → vagdal, tördel

                                           -dul, -dül → fordul, perdül

                                           -dos, -des, -dös → rugdos, verdes, lökdös

 

                összetett:             néz-degél, áll-dogál, les-dekel, öl-dököl, stb.

                 és:                      -gál, -gél → -kál, -kél: járkál, firkál, méricskél, stb.

 

Az „MGH”-ból származó szavak és ragok után nincs –IK! (nincs: megy-ik, farag-ik, szalad-ik, stb.),

Kivéve a -kodik, -ködik, és az ebből jövő egyéb ragokat.

Itt a kezdő K a „MGH” → „műg” → MŰK szóból ered: műk-ög → műk-öd + ik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Kitérő)

 

               Példa hangalakulásra az ER → JÁR  csoportból:  -NG → -nk, -nd, -nt, -mb, -ncs

  ER

 
 


„E” + „R”                                              neki ered,  útnak ered

 


                                                                        jer-ünk    (gyer-ünk!)

-

  IR

 

IR + „MGH”

 
IRAM(odik),IRÁNY                                            JÁR

 

 


                                                                                            (ir-mg) → I-NOG

                                                                                                         → I-MEG,  Ü-MÖG (= ing, ruha)

 

  -NG

 
                                                                                             (ir-mád) → I-MÁD(kozik) =le-föl jár

                                                                                                                               azaz hajlong

 

            IRONGA   (= jég, azaz: ingató)

IRONGÁL (=csúszkál)

            IRINGÓ     (eryngium!) növény,

   más néven ördögszekér. Gömb formájú,

R kihagyás

 
  ősszel a szél hajtja: „járatja” → „járongó”

 

 

 

 

 

 

 

  ING

 
       INKÓ ← INGOVÁNY(mocsár)                                          (= ide-oda mozog)

 


                                                                                                 ING (ruhanemű)

                                                                         (i-nd)               INGADOZIK  (oda ingóbb) → INKÁBB

            INGOLA (hal)         (ingolyog)                                                               

                                                                        INT (eget)

                                                                                                 INGA            (ING –ul) INDUL

                                     IMBOLYOG                                                                               (Vö: „lódulj!”)

 

            IMOLA               IBOLYA                                                INDA             HINTA

(imbolygó növény)       (bókoló virágú)

 

                                                                                                                HINT             HÍNÁR (ingó: hintár)

                                                           (himbolyog)

 

Behintett, „behimbált”, azaz beszórt (valamivel)

 
 


                         HIMBÁL                          HIMBA

 


(ide-oda tévelyeg, tébolyog)

                                                                                                                                (hint-es)

                                                        (himbes)→ HÍMES→ hím(por)

      HIBBANT                     HIMLŐ-S                                              KINCSES ® KINCS         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összetett ragok az „MGH”-ből:

  -EM

 
 


„E” + „MGH”                 (EMG)              (ENG)            ÉN                

 

                   latin:  EGO                   (EG = én)             ( ENG-EM)

                   német: ICH                                                                              hozom, viszem, látom

-K

 
                   angol:  I                                                                                    (tárgyas ragozás)

 

                                                                                   (jő-EG)--jövök

                                                                                   (megy-EG)--megyek

                                                                                   (hoz-EG)--hozok

                                                             (nem tárgyas személyragozás)

         (lásd még a 49. oldalon az  E-NG → T-E-NG, csillaggal jelzett részt is.)

 

 

 -IG

 
 


      „Ü!”+ „MGH”                    ÜG  (= üt)                                              eddig-addig, falig, ideig

                                                                                                           (-ig = ütközés!)

ÉK

 
 


                                            ÜK  (= (üt)→                            borít-ék, verejt-ék (azonosság-kifejező!)

 


                                                         (azonosság kifejezője!) → lásd e címszó alatt!

  -K

 
        (hasonló)     (ÜK-ű)                  (több dolog azonos, azaz „ÜT”, legalább kettő)

 

 

(AZ ami hasonló)-(ÜK-e)

                                                                                               ( a többes szám ragja)

 


-KA, -KE

 
          tálka, fácska

  -ÉK

 
          Ferike, Ágika                                                                     kezek, lábak, többek, ragok

 

 -CA, -CE

 
 


          tálca, mérce,                                                                    (itt mint többesrag)

         bárca, Marci

 

-CSA,-CSE

 
                                                                                                    apádék, anyádék, Mártáék, Kovácsék

      vércse, Marcsa

      Fercsi, fincsi

 

(Lásd az azonosság kifejezői című részt, az ide vonatkozó azonosság-kifejező ragokat, az ÜT-ből, stb.)

 


     B.) „T!”

 

Alapja egy, a szájjal képzett csettegő hang. (Ez pl. úgy keletkezik, ha a nyelvünket oldalra szorítjuk a fogunkhoz, meg a szájpadlásunk fog feletti részéhez, majd megszívva a szánkat, hirtelen oldalasan kinyitjuk. Lovaknak is így szokás csettegni. De lehetséges másképp is.)

Eredete bizonyos madarak hangjának utánzása lehetett, például a rozsdafarkúak, stb. Tudniillik vadászat közben, lesállásban valamely bokor mögött. (Amelyben e madarak élnek.)

Így feltűnés nélkül lehet egymást figyelmeztetni, egymásnak üzenni. (Más ugyanitt használt hang a sziszegés, illetve a „pssz”, valamint a felrebbenést utánzó „rrrrrr” hang.)

Mivel e -T- hang figyelmeztető, rámutatunk közben valamire (például a vadra), azaz: TÁRGYRA! (lásd még a személyragokat is!) Az 1. szám 3. személy ragja is: -ít, -hat, -het, -at, -et, -tat, -tet.

Első „T” ragozású szavaink lehettek az -itt-, és az -ott-. (Közben rámutatva)

 

 -T

 
                                      „TT”

                                                                                                                    (tárgyrag)

            „E”              ITT

-T, -TT

 
            „O”             OTT

                                                                                                                             ezt, azt, embert,

                                                                                                                             mást, széket

TE!

 
 


                                                                                                            ← („TT!”+ eng)*

 

 


             Emitt, imitt, amott                                                  (T® D)                                             (teg)     (ten)

   e helyt, helyütt, másutt, egyebütt

Pécsett, Kolozsvártt, Vásárhelyt                                                                        téged

-D

 
 (rá-ott) → rajt → rajta                                                                                        tegez (-ni)   ten-magad

közt – között, alatt, mögött, stb.                                                                                             ten-fiad

 

 

 

                                                                                         hozod, viszed, adod, lököd, stb

 

 

   -D

 
                                                                                                  felszólítás, egyben tárgyrag:

                                                                                                   hozd, csináld, add, vedd,

                                                                                       és:    hoza(t)s-d, csináltats-d, keríts-d

 

 

* t.i.: „E” + „MGH” = eng (= én), kezdetben valószínűleg azt jelentette, hogy: „itt vagyok”, „elől vagyok”,

  „E”- mutatkozok!, az önmagára vonatkoztatás nélkül. Így a „T ! ” - „E” - ng:  TE! aki elől vagy, előjöttél,

  mutatkozol → T-E-NG → TEN és TEG, épp úgy, mint ÉN és EG.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összetett ragok a „T!”-vel:      

 

                           „Ü!”              ÜT                  „T!”

 

   (ÜT = olyan)                                                           (szétütött)-(pl. hárommá ÜTT) → (harm-ad)

   füz-et, huz-at

   lök-et, néz-et                                              (üt → ÁT ← ott!)*

-AD, ED

 
   han-t, len-t, fen-t                                                                                                                 hatod,

                                                                                                                                              tized

                    (ütet)                                                (AD) → (ADD!)

 

-DAD, -DED

 
                                                                                 (add → hadd) →(pl. add, lássam → hadd lássam)

                                                                                (Hoz? Hadd! – Ver? Hadd!)→ hoz-hat, ver-het)

-HAT, HET

 
                                                                                                                                **

   tojásdad, kerekded

 

   (elütött idő = múlt idő)                         (ÜTÉS = késztetés)

-ÍT

 
                                                                                                               tanít, lazít, említ

-T, -TT

 
                                                                                                               kül-ít → küld,

                                                                                                               hoz→hozon → (hozon-ít)↓

                                                                                         (G + ÍT)                                    HOZAND

 


-GAT,-GET

 

-ANDÓ, -ENDŐ

 
   foly-t, áll-t, dob-ott

 


-SZT

 
   (azonosság-kifejező)

       (igenévképző)                                                        (SZ + ÍT)                                   fogyaszt,

                                                                                                                                       ragaszt

 

-AT, -ET

 
   ütött, kopott, bérelt, mosott                                                                        hozat, vitet, lógat

                                                                                                                      veret, itat, etet

   (el van ütve, ütöl-ön van)

   (ütl-ön van = NINCS)                                                    (ÍT + AT)

-TAT, -TET

 

-ATLAN, -ETLEN,    -TALAN, -TELEN,    -TLAN, -TLEN

 
 

 


                                                                                                                                     biztat, ültet

 

 

                                                                                     (ütő = katona, harcoló)

 

                                                                                                        (tíz-ütő → tíz ÜTT) →(TIZED)

       fogatlan, fedetlen

-AD, ED

 
     gondtalan, esztelen

          időtlen, fátlan                                                                                                              század,

                                                                                                                                             ezred

 

*(az  - ÁT -  szó egyszer állapotot fejez ki, máskor ige!!)-(Két forrású és kettős értelmű!)

          (át – ott, illetve  át(ol) → ad)

 

    ** miután a D átalakult T-vé, átértelmeződött

        az 1. szám 3. személy ragjává

 

 

 

 

 

 


 

                  C.)   „SZ!”

 

Amint az előző  „T” csettegő hang, ez ugyanolyan körülmények között született.

Ellentétben a „T”-vel, amelyből csak egy szavunk származik, (ez a  TE ), ebből a sziszegő hangból ered a    „SZ”- ol  g szól, száj, szó, stb fogalma, és ezek származékai.

Mivel ez is figyelemfelkeltő hang, 1. szám 2. személyre vonatkozó rag is van belőle, például:

csinál-sz, gondol-sz, állít-sz, állít-asz, stb.

Ugyanúgy a felszólításban is megtalálható, -S-sé alakulva: állít-s, lazít-s, terít-s, stb.

Általában véve a cselekvés ragja is, átalakulva -s-sé, és -z-vé: keres, köröz, stb.

 

                                                             „SZ!”

 

                                                                                     EZ                      „E!”

-SZ

 
         (személyrag)                                                       AZ                      „A!”

 

 

                                                                     (cselekvés ragja)

-SZ

 
 

 

 


    csinálsz, gondolsz,                                                                                         -SZT® olvaszt, meneszt

   mensz-mész

 

 

  -Z

 

  -S

 
   (felszólítás)

 

 


  -S

 
   

                                                            *olvas,keres,kés(ik)                hámoz, köröz,bogoz 

 

 


állíts, veszíts, taníts                                                   (gyakorító összetétel)

   D - S

 
hozass, vitass, láss

 

 

 

 

 

 

                                                                                        lökdös, verdes, rugdos

 

 

* OLVAS = (nyom fölött hajlong) holú-osz → holv-os → olvas  (vö.: „nyomolvasó”)

   KÉSIK  =  (kerülővel megy) körzik → ke’zik → késik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összetett ragok az ÜSZ-ből:               

                             „Ü!”                    ÜSZ*                     „SZ!”

 

 

 


                                                        ÜS                      (szavai: is, és, s )

 


-ST

 
 ( ÜT vele)

(azonos, hasonló, olyan)                                            (ÜS-et)                            nézvést, rögvest, örömest

                                                                                                                        rohanvást, mindjárást, most!

                                                                                                                         (ehhez) képest, stb

-SZ, -S, -Z

 

-STUL,-STÜL

 
                                                                                   (üst-vel)

                                                  ( IS )

 


                     -SÁG, -SÉG                                                                                        családostul

                                                                                                                                 cipőstül

ravasz, kamasz, kopasz                                                                                         ruhástól

erdős, házas, színes, száraz

                                                                                    (többes szám) könyve-i, háza-i

-US

 

-I

 
                                                                           

                                                                                                                    Katus, Imrus, Mártus, Ilus-ka, stb

 


                                                                           

 

                                                  falusi, városi

                                                  debreceni, vízi                               ( hasonló, majdnem olyan)-(kicsinyítő)

                                                  lóti-futi, kocsi

       ( S ® CS )            (össz.: falusias, családias)

-CS, -S

 
 


                                                                                                                                          + -ka, -ke

  -CS

 
                                    kovás ® kovács

                                    kel-es ® kalács

                                    al-os ® alacs-ony                                                      erdőcs-ke, fiacs-ka

                                    kór-os(ult) ® korcs(ult)                                      Maris-ka, Boris-ka, stb.

 

 

 -I

 

  -ZS

 
     

 


   (S → ZS)

 

    kór® korú-osol® kuruzsol                                            öcsi, Jancsi, Julcsi, babi, fincsi, pacsi

    pír-esel® perzsel, pír-es® parázs, stb.

 

( Latin többesrag:  parens → parentes, deus→ dii, tempus → temporis)!

 

 

* lásd az azonosság-kifejező ragoknál is!

 

 

 

 

 

 

 

D.)  „RRRRR…”

Bármi, ami gyorsan ide-oda mozog,  R  hangot adhat: például falevél, dörzsölés, magának a nyelvnek a pergése, stb.       Nincs   R   mozgás nélkül! (Lásd a „T” csettegő hangnál leírtakat is!)

(Az ebből származó szavak: ráz, rezeg, remeg, stb.)

. Általában, hűen a forráshoz, a folyamatosságot fejezi ki.

Olyan hangforrásoknak, amelyek egyébként tartalmazzák az  R  hangot, külön ragozás nélkül is igeragnak vesszük a szóvégi   R-jeiket:  „trr” → túr → tár, „tr” → tör → pör, kör(öz) → csűr, mar → mer(ít) stb.

Az  „R”, mint igerag ma már kevés szavunk végén van ott, mert  L-lé alakult az idők folyamán, újabb szavakat már ezzel ragozunk.

* Főnévvé vált  „R”-rel ragozott igéink nyomán önálló főnévi raggá alakult: bogár, tükör, cincér, kopár, sivár, stb., ill. tüzér, pincér, hordár, stb.

Az  L  is önállóvá vált igerag, vagyis nem kell, hogy  az  „R” megelőzze az időben.

Azért erre is van példa: ER → EL (eredeti = első),  stb.

Az  „R” ragból alakult  L  igerag szintén ad egyes szám második személyre szóló ragot:

például: hozol, viszel, veszel, hiszel, nézel, stb.

Felszólító raggá is vált,  J-vé alakulva: kér-j, ad-j, marad-j, emel-j, stb.

Szóerősítőként az  L  is megmaradt: kérjél, adjál, maradjál, emeljél,stb.

 

Összetevésekben több gyakorító rag végén ott van az  L : (Épp azért, mert a folyamatos „R”-ből jön!)

DUL-DÜL® fordul, perdül, mozdul, rándul

LAL-LEL® kérlel, foglal, öklel, színlel

GÁL-GÉL® húzgál, mendegél, üldögél, álldogál, innen  K-val: firkál, nyirkál, botorkál

DAL-DEL® tördel, vagdal, szegdel     ÉS: nyírdal → nyírbál.

 

* Tkp. itt az „R” úgy viselkedik, mintha azonosságot kifejező rag lenne. Vizsgálandó, hogy, az -ILY, -OLY

(ragok származtatója) nem alakult-e át  R-ré!   (vannak erre mutató jelek)

Pl.:  „BUGGY” →  bugyorbugyol-ál, bögöly – bogár, ököl – ökör (ük = üt, lsd. ök-lel!),

       (tömély)→ tömény – tömör, komoly – komor (konyult test-tartású).

 

 


 

                                                   „RRR”

 

 -L

 
(igerag)                                   (főnévrag)

                           ?

seper, tipor,                             bogár,sóvár

  -J

 
kever-kavar                              kopár,kövér,                                        (igerag)

akar, ér, ígér                            tömör, futár

 


                                                                                             dobol,csinál             (felszólító)

                                                                                             helyesell,

                                                                                             kevesell

                                                   (személyrag)                     barnáll(ik)                  adj, dobj,

                                                                                             rosszall                     kérj, várj

 

 


-J

 
                   hozol, viszel, nézel

                  hiszel, veszel, eszel

 -UL, -ÜL

 
 


                                                             fúl-ít→ foj-t

                                                             fúj, fáj

                                                                                         (határozórag)

                                         

                                                                                                                          fehérül, barnul

                                                                                         rosszul,jól,                szűkül, javul

                                                                                         feleségül,

                                                                                         olaszul

                                                                                         alul, fölül, belül *                       -LAT, -LET

                                                                                                                                           -LAG, -LEG

 

                                                                                                                                      viszonylat, bérlet

                                                                                                                                 utólag, előleg, viszonylag

  * igékből alakulva: al-al → alul                                                                           

                                 rossz-ol → rosszul

                                 olasz-ol → olaszul

 

                  (miután kialakult és önállóvá vált, általánosan használjuk ma is)

 

 

 

 

 

 

 

 


 

             SZAVAKBÓL ALAKULT  RAGOK

 

AZ, EZ

 

 A, E

 
A,) 

 

 

Mutatva mondott hangokból alakult szavak. Az  E  közelre, az A, és O távolra mutatva.

Mint ragok, főnévképzők. Általában Ú,Ű,  Ó,Ö –re végződő mellékneveket alakítanak át.

            Például:  ingó → inga

                           szülő → szüle ,  zúzó → zúza  stb.

Ma már nem használatos melléknevekből képezve: konyha, kályha, enyhe, kapa, (pl. ásó-ból  „ása” lehetne), forma, cérna, derelye, stb.

 

Értelme szerint:  INGÓ = OLY-an valami, ami inog

 

                            INGA = AZ! , ami inog

Vagyis az előbbi egy nem meghatározott dologra vonatkozik, azaz egy tulajdonságot, míg a másik egy adott tárgyat jelöl.

 

 

 ILY, OLY

 
           B.)

                                                 

 

 

Eredendően az „EGY” azonosság kifejező szóból, de átfedéssel az ITT-OTT fogalmával is, egyéb esetekben.

   

                                     „E”-LY ® ILY (-en)

                                     „O”-LY ® OLY (-an)

 

Azaz: olyan valami, ami inog: inog-oly → inogó → ingó

(Van olyan szavunk, ahol megmaradt a  J  hang: olaj, karvaly, moraj, stb)

Vagyis: olyan halmazállapotú, mint az az anyag, ami az ÖL-ből kijön:

ÖL-Ű ® OLÚ (= folyadék!)-(itt: ondó) ® OLÚ-OLY ® OLAJ

 

Ma az  Ú,Ű-vel ragozunk általában: homorú-domború, fejű, kezű, ruhájú. (Rögzültek: kapu, falu, eskü, tetű, stb.)

Ó,Ő-s végű szavaink ugyaninnen vannak, fő és melléknevek, vagy egyszerre mindkettőt kifejezik: szabó, rugó, lopó, cipő, olló, illő, tető, velő, stb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ABBA, EBBE

 
              C.)  

                                                                    (AZ +BE )-(EZ +BE )

 

A mérhető, azaz valamit valamivel összehasonlító dolgokra vonatkozóan:

 

                Kicsi – KIS  (az, ez)  abba-ebbe ® KIS-EBB

 

                 NAGY  ebbe-abba ® NAGY-OBB

 

                 LAZA  abba ® LAZÁBB

 

A magas-mély dallamnak megfelelően: szorosabb, kevesebb, számosabb, apróbb, rövidebb.

 Vagyis ez a melléknévi középfok jele: -BB, vagy –B (kevesebb, rég: kevesb)

E mérhető dolgokról aztán az egyéb szavakra is áttevődött: jobb, okosabb, szebb, színesebb.

Különlegesség: töm(eges) ebbe ® töm-ebb (beszéd közben, ragozva alakulva) ® tömebbet ®

® tömbb-et ® többet ® TÖBB. És: több mint EGY: egyéb, másabb. Szép-ebb ® szebb, stb.

 

 

 

 

 

 Ő

 
               D.) 

                                                  ( Az „A”, „O” távolba mutató hangból)

 

 

Ebből igerag született az egyes szám harmadik személyre:

 

 

                                    VER-Ő ® ver-i

                                    HOZ-Ő ® hozza (hoz-ja), hoz-á (régen)

                                    ESZ-Ő ® esz-i

 

             (Ezek tárgyas igeragok)

Régen voltak nem tárgyas ragok is innen: (őrt) álla-kiállá (a próbát), hoza-hozá, néze-nézé,

eve-evé, teve-tevé, tekinte-tekinté, és: vala.

 

    Továbbá: mell-é, hozz-á, nek-i, vel-e. Birtokos: kez-e, láb-a, stb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BEL, BENN, BELÜL, és VÁLIK

 
    E.)

 

 

Eredete a   „BUGGY” hangforrás

 


                                                       (buggy-ol)        (buggy-lik)           (bu’llik)

 

 


                                                          (bo’llik)    (bomlik)

 

 


                                                     BÁLLIK                (báll-at = mocsár ® Balat-on, Balota,)

                                                                                 (Balatony, Baláta, Balajt, Balsa, Balmaz, stb)

 

                                                                                                  PÁLLIK ® (pállás = mocsár, lat. palus)          

                                                                                                                (Palota, Palocsa, Palojta, Palkonya, stb)

 

                                                      VÁLIK                                    MÁLLIK

 

 VÁ, VÉ

 
                                                          (vált ® volt = múlt ¬ mált – mállott)

 

                                                                                                                   jóvá, kővé

                                                                                                                   ezzé, azzá

 

bálló

 
 


                                               (váló)              VELŐ

                                                                                          A többi szövet kötött, nem

                                                                       BÉL            VÁLIK el könnyen. Ezek

                                                                                          kifordulnak a testből.

 

 

                              BENN Ñ bel-en                BEL              bele van ® vele van)

 


                                                                                                             

-BAN, -BEN

 

-VAL, -VEL

 
                                                                                                              VEL van

                                                                     (BELE)

 

 

 

 

 


                                                             (be-ül)® bévül (=belül)                 ( BE  igekötő)

 

-BELŐL

 
helybeli, ebbéli

                     *(BEL-TŐL)                                                                belől-em, belől-ed

 

 

-BÓL, -BŐL

 
 


                                          (BE-ŐL)                                                      (-BÚL, -BŰL)

 

 

*v.ö: mögtül → mögül, köztül → közül

 

 

 

 

 

CSAP → KAP

 
        F.)

                                                         csapkod - kapkod

 

 


                                                                                         *

            (csappaszt) – (kappaszt)              (KEPPESZT)           (csapott = tömzsi)

 


                                                                                                                        ( KÖPCÖS)                                                                                      ( csapott, csupált)               (koppaszt)       (azonosság-kifejező)                  (keppesz-es)

                                                                           

                                                                                                                                    **

                                          (KOPPÓ)              (KEPP-Ű)            KÉPEZ, KÉPESÍT

        (CSAP-Ú)                     -víz                                                  KÉPZŐ, KÉP,

                                                                                                    KÉPTELENSÉG

                                                                                                    = nem egyező, stb .

         CSUPA                                                                              ehhez KÉPEST

-KÉPP,-KÉPPEN

 
    = egyformák, stb.

 

 

 

 

 

                                                  másképp, egyféleképpen, tulajdonképpen, eképp, stb

                                                  (értelme szerint: egyezően, hasonlóan)

 

 

    * Az ELKÉPESZTŐ kifejezésünk inkább lesújtó (lecsapó) jelentésű lehet eredetileg, mint arc-elváltoztató, ami szintén igaz, mert adott esetben ez is kifejező lehet.

**  Lásd az „ Azonosság kifejezők” c. részt is.

 

 

 

DÚR, TÚR

 
                    G.)                                          TÚR

 

                                                                                             túr-aszít→ taszít

 

                                                             (túr-olat)               (torlat) → torlasz

 

 

                                                                                                      torlaszít

 

       (RÁ-TÓL)

-BÓL,-BŐL

 

--RÓL,-RŐL

 

-TUL, -TÜL

 

-TÓL, -TŐL

 
                                                                        TOL                       to'laszít

 

 

 

 

 


                                                                                     (MÖG-TÜL)             MÖGÜL (van még: MEGŐL is)

 

  (BE-TŐL)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 „E”

 
                          H.)                       → (magyarázat a következő oldalon)

 

 


                                                                      (EL-E!) ®’LE! ® (’le!+„SZ”!)® LESS!® LES (leselkedik, stb)

 (EM-E!→ íme!, eme)                                    (EL-A!) ® ’LA! (magam LA!) (’la!+„SZ”!) ® LÁSS!

                                                                                                („el-ezz!”)® LÁSS hozzá! (=kezdj!)(első=kezdő)

 NI!, NO!, NU!,NA!  ¬ (EN-E!)

                                                                                          (’LA!+„T”)® (la-tt!)® LÁDD!®